Nehéz szavakba önteni, ami a tegnapi napon történt. Mesterházy Attila – felrúgva az elmúlt négy hónap informális egyeztetésein formálódó megegyezést -, a DK-hoz hasonlóan nekünk sem ajánlott semmi említésre méltót. Az egyeztetés helyett magyarázkodó szocialisták ültek velünk szemben, akik a média és a társadalom nyomásával magyarázták a bizonyítványukat. Egy alkalommal még azt is megjegyezték: tisztában vannak azzal, hogy a közép- és a hosszú távú célok érdekében szövetséget kellett volna kötniük a kis pártokkal - így velünk is -, azonban az élet belekényszerítette őket abba az – egyébként rossz – döntésbe, hogy az Együtt 2014-PM pártszövetségnek aránytalanul sok választókerületet engedjenek át, így már nem maradt hely a többi szövetségesnek.

A probléma ezzel az, hogy az E2014-PM szövetség túlontúl zavaros, semmiféle ideológiai, vagy értékközösség nem fűzi őket össze, a választási győzelem közös célkitűzését leszámítva, így előre borítékolható, hogy a egy esetleges választási győzelem esetén nagy konfliktusokat szül majd a értékközösséget nélkülöző érdekközösség. Mesterházy Attila azzal indokolta döntését, hogy a média nem hagyta őt dolgozni az elmúlt időszakban, mert kizárólag arra koncentrált az egész ország, hogy mi lesz Bajnai és Mesterházy viszonya, vajon ki lesz a miniszterelnök-jelölt.

Végül, rendkívül hazafiatlan és minden bátorságot nélkülöző döntés született: a kormányt váltani igyekvő, ellenzéki szövetségesek – a DK és a Liberálisok, egyúttal a szociáldemokrata és a szabadelvű szavazók kormányváltási törekvésből való kiszorítása mellett – elkövette a hibát, hogy versengő listákkal indul, amelyet semmilyen valószínűség számítás alapján sem lehet előnyösebbnek nevezni, mint az egy közös ellenzéki szövetségi listát, valamint hadvezér nélkül indul csatába.

Tudom, hogy a Szocialista Párt tagsága, választmánya és egyéb fórumai kényszerítették ki a tegnapi döntéssorozatot. Azzal is tisztában vagyok, hogy a pillanatnyi - és ezt külön hangsúlyozni kell: a pillanatnyi  - érdek ezt kívánta. De ezek alapján sajnos elmondható, hogy Mesterházy Attilának fontosabb a széke, mint az ország. Nekünk a hazánk a fontosabb. Nem azért jöttem haza a szabadság fővárosából, hogy egy folyamatosan leépülő demokráciában éljek, és hogy ezt ölbe tett kézzel nézzem végig. Azért jöttem haza Berlinből, hogy egy olyan országért dolgozzak, ahol minden ember megérdemli, hogy a törvény és társadalom egyaránt szabadnak, egyenlőnek és felnőttnek kezelje. Ezért alapítottuk a pártot, bárki, bármit is gondolt az elmúlt néhány hónapban. Itt a bizonyíték: nem adjuk fel! Dolgozunk tovább. Járjuk az utunkat, bármilyen nehéz is lesz! Állok elébe. És a csapat is.

 A témához kapcsolódó Hírhatár-cikk: "Fodor feláldozta magát a magyar liberalizmusért" címmel  http://www.hirhatar.hu/hir/fodor-felaldozta-magat-a-magyar-liberalizmusert