Holokauszt-emlékév: súlyos hiba a német megszállás - mindent elrejtő - zubbonya mögé bújni!

A Magyar Közlöny keddi számában megjelent kormányhatározat szerint, a kormányzat 2014. március 19-én, a német megszállás hetvenedik évfordulóján tervezi felavatni a szobrot, amely oly módon kíván emléket állítani a magyar Holokauszt áldozatainak, hogy azt sejteti: kizárólag a náci Németország, valamint Magyarország német megszállása tehető felelőssé a vallási-, etnikai- és más kisebbségek ellen elkövetett, embertelen tettekért. A Szabadság térre tervezett emlékművet felvették a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügyek listájára. A kabinet álláspontja szerint társadalompolitikai szempontból fontos, hogy a német megszállás napjára elkészüljön az emlékmű. Karsai László történész gusztustalannak nevezte az ötletet. Az avatás ellen több szervezet – köztük a Mazsihisz és a MEASZ – is tiltakozott. Tegnap a Radnóti-díjas Tolerancia csoport flashmobot tartott a téren, ahol 1956 hőse, Mécs Imre is felszólalt. A kritikák egybehangzóak: a projekt nemes egyszerűséggel elkeni a magyarok - tagadhatatlanul fennálló - történelmi felelősségét a II. Világháború Kárpát-medencei borzalmaiban.  

Nem áll szándékomban megkérdőjelezni a miniszterelnök jó szándékát ebben az ügyben, azonban a tervezett Holokauszt-emlékmű egy teljességgel elhibázott koncepció, annak jelenlegi terve pedig vállalhatatlan. A magyar Holokauszt kapcsán ugyanis a német megszállás kizárólagos hangsúlyozása azt sejteti, hogy a magyar államot semmiféle felelősség nem terheli a történtekért, holott ez egyszerűen nem igaz. Ha megnézzük, hány zsidót, romát és homoszexuálist deportáltak hazánkból, lakosságarányt tekintve példátlan és rémisztő statisztikái vannak Magyarországnak. Ehhez a magyar kormányzat készségesen asszisztált, mind a Horthy-korszakban, mind a nyilas hatalomátvétel után. Több mint 400 ezer honfitársunk vesztette életét haláltáborokban, gettókban, halálmenetek közben, lőtték a Dunába, betegedett meg, vagy lett öngyilkos, hogy elkerülje a további szenvedéseket.

holocaust 01_1.jpg

Ezt a folyamatot nem az 1944. március 19-i megszállás indította el Magyarországon, és nem is a német nyomás idézte elő - gondoljunk csak a Horthy-korszak alatt hozott zsidótörvényekre! Történelmi források igazolják, hogy semleges országok, illetőleg a Vatikán több ízben fogalmaztak meg éles hangú, tiltakozó bírálatokat a nagyarányú magyarországi deportálások miatt. Hazánkból még akkor is indultak halálvonatok, amikor már több európai országban leállították a deportálásokat, mert közeledett a háború vége. 

holocaust 02.jpg

A Holokauszt-emlékév terve nagyon helyes, ugyanakkor ilyen szimbolikus ügyekben éppen az volna fontos, hogy minél többen bekapcsolódjanak a társadalmi vitába, amely a szobor kiválasztását, az emlékmű üzenetét, valamint annak elhelyezését kíséri. Hiba azt feltételezni, hogy egyetlen párt dönthet arról, hogyan emlékezzünk meg a magyar történelem egyik legsötétebb időszakáról. Hiba, ha nem nézünk szembe a történelemmel. Hiba, ha a múlt eseményeiről való emlékezést politikai csatározás és a saját igazunk bizonygatása árnyékolja be. Hiba, ha egy országban a történelem jobb-, vagy baloldali.  

Az emlékmű projektje – hasonlóan az oktrojált, egypárti alaptörvényhez -, egyetlen párt akaratát, világnézetét és történelmi szemléletét erőlteti rá az egész nemzetre. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. Az emlékmű, valamint a korszak ily módon való értelmezése a történelemmel való szembenézés lehetőségét veszi el a jelen és a jövő nemzedékeitől. Még távolabb lök bennünket Európától. Ezt a szobrot - amely a kormányhatározat értelmében, kizárólag az Orbán-kormány kiemelt jelentőségű ügyeként jelenik meg a nyilvánosság előtt – senki sem fogja a sajátjának érezni. Ez a szobor egy megosztott ország és a kormányzati akarnokság emlékműve lesz. Ahogyan a jelenlegi Alaptörvény közjogilag is kettészakította ezt az évek óta hidegháborúzó országot, a Holokauszt-emlékév mentegetőző szobra tovább fokozza majd a társadalom kettészakítottságát.  

egypárti.jpg

Tartani lehet attól, hogy a hazánkban erősödő szélsőséges csoportok a német megszállást és néhai honfitársaink módszeres kivégzését ünnepelni vonulnak majd a szoborhoz. Ez az emlékmű sosem lel majd békét. A békétlenséget erősíti majd a magyar társadalomban, amelytől így is évek óta szenved ez az ország.

radnotikotet500.jpg2013 őszén, a kristályéjszaka évfordulóján, Radnóti-kötetet égetett a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű szervezet

A kormány azt állítja: az emlékmű felavatása a Holokauszt minden áldozata előtt lerója majd a kegyeletét. Szerintem akkor róná le kegyeletét, ha a szembenézésről szólna, és ha a Nemzetközi Holokauszt Emléknapján avatnák fel: azon a napon, amikor az auschwitzi haláltábor felszabadult. Amennyiben a III. Birodalom kapitulációjának évfordulójára esne a választás, mindössze 50 nappal kellene eltolni a szoboravatást. Az Európa-szerte ünnepelt, május 9-i Béke Napja is jó választás volna, de a német megszállás napjának évfordulóját választani a legrosszabb, amit a magyar kormány tehet. Áldozatnak állítja be az akkori magyar vezetést, pedig - a zsidók, cigányok, homoszexuálisok, fogyatékkal élők ellen elkövetett gaztettekben - tettes társ volt. Nem akármilyen!  

Ha jó szándék vezérli is a kormányzatot, átgondolatlan és vállalhatatlan döntésnek tartom, hogy a náci megszállás időpontjához igazítsák a több százezer honfitársunk kínszenvedésére és halálára emlékeztető szobor avatását. Az emlékmű terve, későbbi helye és avatásának időpontja kizárólag társadalmi vitában, de legalább az érintett kisebbségekkel folytatott egyeztetéseken dőlhet el, kizárólagos célja pedig az érdek nélküli emlékezés lehet. Az egypárti döntés ebben az esetben is a legrosszabb megoldást eredményezte.

Jó volna, ha a kormányzat meghallaná ezeket a tiltakozó hangokat, és képes volna utólagosan változtatni döntésén. Ezzel kétséget kizáróan bizonyíthatná tiszta szándékát. El kellene felejteni azt a gondolatot, hogy a jelenlegi jobb- és baloldal bármilyen módon is örököse bármilyen szörnyű történelmi tettnek. Az unokák nem felelősek a nagyszülők tetteiért. A jelenünkért viszont nagyon is felelősek vagyunk. És ha ez a kormány felelősséget érez a hazája iránt, akkor visszavonja ezt a döntést. Mert egy emlékmű avatása senkit sem menthet fel megbocsáthatatlan bűnök alól. A Holokauszt-emlékév célja pedig nem lehet egy gyalázatos korszak szerecsenmosdatása!