"A Fidelitas a fiatalok közélet iránti érdeklődésének felkeltése érdekében azt javasolja, hogy oldják fel a pártpolitizálás tilalmát a felsőoktatási intézményekben - írj a múlt szombati Magyar Hírlap. A Fidesz ifjúsági társszervezetének elnöke, Böröcz László a lapnak elmondta, ezért hamarosan egyeztetést kezdeményeznek a pártok ifjúsági szervezeteivel." Ugyan az egyeztetés nem indult el, nekem mégis volna válaszom a felvetésre.

Mindenekelőtt külön kell tudnunk választani az egyetemi közéletet, valamint az oktatáson kívüli szabad sávok felhasználását. Utóbbi esetében ugyanis – meglátásom szerint – szakkollégiumok, szekciók, tanszékek, munkacsoportok, kutatószemináriumok résztvevőinek és egyéb szerveződések munkatársainak biztosít nagyobb szabadságot abban, milyen programokat ajánlhat tagjainak, holdudvarának.

A forrongó és egymással nem versengő, hanem sok esetben háborúban álló magyar társadalmi csoportosulások közül kiemelkedik egy olyan – értelmezésem szerint érettebb és európaibb - csapat, amelyek közül egyre többen keresik a kerekasztalok, kulturált viták, előadóestek lehetőségeit, s teremtenek terepet arra, hogy közelebb jussunk a megoldáshoz: hogyan lendítjük ki az országot a gödörből. Sokan indulnak sok irányba, e szervezetek munkái időnként párhuzamosan, máskor egymást keresztezve haladnak. Mindkét konstrukció megér egy estet.

A hallgatók a közoktatás katasztrofális helyzete miatt egyáltalán nem, vagy igen csekély mértékben találkoznak az első választásuk időpontjáig olyan eseménnyel, ahol ferdítés nélkül ismerhetik meg a különböző politikai ideológiai irányzatokat, pártok álláspontjait és azok képviselőit. Ezek hiányában, nagy valószínűséggel sokan újratermelik azokat a választói csoportokat, akik indulatból, előítéletektől vagy pillanatnyi hangulattól vezérelve, netán a hatalmon levő pártot büntetve húzzák be az ikszet négyévente, ha az elégedetlenséget szült bennük.

A pártoktól való elzárkózással, a politika és a közélet egységként való stigmatizálásával, a politikusok homogén masszaként való kezelésével és egy emberként való negatív megbélyegzésével azonban a legnagyobb gond az, hogy az anti-establishment politikája felé tolja a társadalom jó részét, vagyis a main streemnek tartott politikai formációkkal szembehelyezkedő, populista szólamokat puffogtató szélsőség malmára hajtja a vizet.

Éppen emiatt úgy gondolom, hogy a vitaestek, politikusok részvételével zajló kerekasztalok szervezésétől nem szabad elzárkózni a felsőoktatási intézményekben, de – természetesen - kizárólag olyan formában, hogy az szabadon választható foglalatosság legyen.

A hallgatók érdeke ugyanakkor pártfüggetlen!

Az egyetemi közélet a hallgatókról, a hallgatói érdekképviseletről szól, nem a nagy politikáról. A hallgatók azért választják tisztségviselőiket, hogy a különböző egyetemi fórumokon képviseljék őket, a hallgatók igényei szerint segítsenek az oktatás színvonalának emelésében, a hallgatóbarát intézményi struktúra kialakításában, a Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat konszenzusokon alapuló módosításában, hogy az minél inkább a tisztességes beszámoltatást és a korrekt körülmények között zajló oktatást szolgálja. 

A HÖK ezen felül minőségbiztosítási rendszerek - mint a tanárértékelés - fejlesztéséről értekezik az oktatói karral, szól, ha összeomlott a tanulmányokat elősegítő informatikai rendszer, emiatt esetleg több százan estek el lehetőségektől, netán egy oktató diszkriminatív módon bánik egyes hallgatókkal, vagy a hallgatók csoportjaival. Ez mind a hallgatói érdekképviselet feladata. 

Ami - véleményen szerint - nem tartozik a hallgatói érdekképviselet tárgykörébe: a sikeres felvételit abszolváló gólyák listázása. A hallgatók pártpropagandával való bombázása, netán a pártok utánpótlásába való beterelése. A hallgatók ideológiai- és társadalomképének fejlődésébe való, kampányszerű beavatkozás. 

Legutolsó és egyben legerősebb érvem a számomra hajmeresztő felvetés ellen, hogy a pártpolitika és a hallgatói érdekképviselet összemosása a Jobbik egyik bölcsője volt. A Jobbiknak jelen pillanatban közel másfél milliós szavazóbázisa van. E tábor jelentős hányada a 18-35 éves korosztályból kerül ki. Sokan amiatt csatlakoztak a párthoz, vagy akár a holdudvarhoz, mert a szélsőséges eszme észrevétlenül lopódzott be az egyetemekre, megfertőzve vele sok fiatalt, akik még keresték a helyüket, mára azonban olyan eszmét képviselnek, amely egyszer már romba döntötte egész Európát.

Szávay István, ma a Jobbik színeiben országgyűlési képviselő, néhány évvel ezelőtt az akkori HÖK prominenseként egy "vicces" felvételen péniszpumpával mutatkozott.

Amennyiben a Fidesz lépéseket tesz annak érdekében, hogy az egyetemek Hallgatói Önkormányzataiba hivatalosan pártpolitikát lehessen bevinni, azzal tovább segíti a szélsőjobb előretörését, nem beszélve arról, hogy egy olyan folyamatot erősít fel vele, amely teljességgel megakadályozza, hogy a Hallgatói Önkormányzat arról szóljon, amiről hivatása szerint szólnia kell: a hallgatói érdekképviseletről.

Nem iszom bort, miközben vizet prédikálok: a Hallgatói Önkormányzatnál betöltött elnöki tisztségem időtartama alatt nem rendelkeztem párttagsággal, holott akkor is létezett liberális párt, amelynek tagja lehettem volna. Tettem ezt mindazért, mert valóban hiszek abban, amit a fentiekben leírtam, és hiszem, hogy tenni kell annak érdekében, hogy az egyetemi politika ne a jelenleg működő közéleti struktúrát termelje újra, hanem képes legyen új utakat kereső, új generációs politikusokat nevelni - amennyiben ők egyáltalán azzá szeretnének válni, ha kilépnek a felnőtt életükbe. Hadd döntsenek maguk. 

A hallgatói érdekképviseleti szervekbe beleivódott, ugyanakkor egyetemekre viták és kerekasztal-beszélgetések formájában be nem engedett pártpolitika veszélyes játék. Ez a kombináció jelentősen hozzájárul a szélsőjobb előretöréséhez. Amennyiben az általam javasolt elemek bármelyikét kivesszük a rendszerből, esetleg helybenhagyjuk a jelen állapotokat, a magyar társadalom – és különösen a fiatalabb generáció – tovább sodródik a báránybőrbe bújt farkasként mozgó neonáci párt teremtette szakadék felé.

Akár sor kerül az álláspontok egyeztetésére, akár nem, azért fogok tenni, hogy a Hallgatói Önkormányzat és az egyetemek párfüggetlenül tudjanak működni, ugyanakkor biztosítsanak lehetőséget a felnőtt életükkel és állampolgári mivoltukkal ismerkedő fiatalok számára, hogy a politikai struktúrát és a különböző pártok álláspontját kulturált viták formájában ismerhessék meg. Kezdjünk hozzá végre egy nyugati típusú demokrácia építéséhez! 25 évvel a rendszerváltás után épp itt az ideje.