A népesség fogyása és a reprodukciós ráta közügy. Minden, ami a hálószobában történik, magánügy. Számos kormány igyekszik valamilyen formán ösztönzőket beépíteni, akár a túlnépesedés elkerülése érdekében, akár a csökkenő népesség problémájának megoldására. A probléma nem a megoldáskereséssel van, hanem azzal, hogy Magyarország jelenlegi vezetői azt képzelik, beleszólhatnak állampolgáraik magánéletébe. Megkülönböztethetnek családokat az alapján, hogy a szülők házasok-e, hány gyermek született, vagy hogy azonos neműek kívánnak-e örök hűséget fogadni egymásnak. 

Nem pusztán azért emelem fel a szavamat minden alkalommal, amikor szexista megjegyzést tesz valamelyik fideszes politikus, vagy Fidesz-közeli művész, író, közszereplő, mert sérti a társadalom 50%-át. Amit tesznek, súlyos rombolás a társadalomfejlődésben.

A nyugati világ abba az irányba halad, hogy a társadalom összes tagja számára biztosítsák az egyenlő méltóságot. Ez az, ami minket, embereket - függetlenül attól, hogy hová születtünk, férfiak vagyunk-e, vagy nők, milyen a bőrszínünk, nemzetiségünk, állampolgárságunk, szexuális orientációnk, vagy hogy hány évesek vagyunk – megillet. Ez - szebb napokat látott országokban - nem erkölcsi, vagy szemléletbeli, hanem jogi kérdés. 

A kormány nem kegyet gyakorol az alattvalói felé, amikor az egyenlő bánásmódot igyekszik biztosítani, hanem az alapvető emberi jogokat vitatja el, ha másként cselekszik. Ezt Orbánék nem értik. Mint ahogyan azt sem, hogy a XXI. században nem lehet megmondani, hogy ki milyen családban éljen, hogyan gondolkodjon a nemi szerepekről, vagy a gyermekvállalásról. Erre már maga a pápa sem vetemedik.

Ferenc pápa a héten nyilatkozta, hogy a hagyományos családmodell felbomlásáért, vagy a nemi szerepek modern értelmezéséért nem a női emancipációt kell okolni. Azt nyilatkozta, hogy botrányos a két nem közti bérszakadék megléte, és azokat, akik a női egyenjogúságot hibáztatják a régi családmodell felbomlásáért, egyszerűen hímsoviniszták.

Orbán Viktor nem érti az idő szavát. Azokban a társadalmakban születik Európában több gyerek, ahol a nők bérmunkapiacra való visszailleszkedése dinamikus, ahol az ellátórendszerek megfelelően működnek, ahol van elég bölcsődei férőhely, és ahol a gyermekes nőket nem diszkriminálják.

A magyar népesség az egyik leggyorsabb ütemben fogyó társadalmak közt van az EU-t tekintve, ami közügy. Az azonban, hogy mi történik a hálószobában, magánügy. A magyar nők, felmérések alapján nem azért nem szülnek, mert nem akarnak, hanem azért, mert nem adottak a körülmények ehhez.  A húszas korosztály körében végzett felmérések azt mutatják, hogy megfelelő szinten volna a reprodukciós rátánk, ha a financiális körülmények és a társadalmi helyzet kedvezne a családoknak. De nem így van.

A kép forrása: KSH, Demográfiai Portré 2015 (a statisztikát az index.hu tette közzé) 

Átlagosan két gyermeket vállalnának a fiatal szülők – ha tehetnék. Ez a közügy, nem az, hogy mi történik egy pár hálószobájában. Nehogy már fölülről mondják meg, hogy szabad-e hátulról.

A népesedéspolitikának nem az a lényege, hogy elavult, hímsoviniszta, nőket súlyosan sértő megállapítások tesz a házelnök, hanem az, hogy felismerik, hogy nem a szociális juttatások – egyébként államadósságot növelő mivolta – a kulcskérdés egy gyermeket tervező családban, hanem az, hogy a leendő szülőknek lehessen jövőképe. Hogy biztosak legyenek abban, hogy fel tudják nevelni a gyermekeiket, és ezt ne tudja elvenni tőlük semmi féle külső tényező. Hadd múljon ez rajtuk, és hadd hihesse el egy keményen dolgozó fiatal, hogy egyszer jut valamire.

A kép forrása: index.hu 

A meg nem született gyermekek országa vagyunk. Sok családban van kevesebb gyerek, mint amennyit szerettek volna. Egyszerűen azért, mert nem engedhetik meg maguknak. Ez a dráma, nem a gender-kérdés.

A fiatal lányok nem azért tanulnak mérnöknek, jogásznak, orvosnak, vagy közgazdásznak, de bármi másnak sem, hogy utána nélkülözze őket a munkapiac. Ez társadalmi szintű önsorsrontás. 

És íme, néhány megállapítás, amely kormányszintre emeli a hímsovinizmust, ezzel legitimálva a nők diszkriminációját – egyúttal letaszítva a magyarokat olyan társadalomfejlődési lépcsőfokoktól, amelyet sokan már megmásztak közülük, és maguk mögött hagytak:

Megjegyzem, a jelenlegi politikai kultúra feltalálói és fenntartói azok a Fidesz-fiúk, akiknek semmi sem drága hatalmuk megtartásáért, és azért, hogy úgy érezhessék, ők a teremtés és egyben az ország koronái is. Csak a rossz hír az, hogy ez így nem megy tovább. Az ilyenformán működő társadalmak elbuknak, és az egy dolog, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságára, de valóban nemzethalálra is vannak ítélve.

Végezetül még két "gyöngyszem" - amelyek ráadásul még csak meg sem állják a helyüket: 

Ezek a kérdések nem másodlagosak. Ezek a kérdések a jövőnket jelentik.