Putyin és a judo? Ugyan már!

Sok mindentől kiráz a hideg, ami Oroszország vezetőjét jellemzi, de attól leginkább, amikor judós szerepben látom. Vlagyimir Putyin sok mindent jelent: nemzetbiztonsági kockázatot, Magyarországon fel-alá járkáló, le nem kapcsolt orosz kémeket, módszeresen felszámolt sajtószabadságot, diktatúrát és más diktátorok támogatását, no meg jó valószínűséggel kalodába zárt magyar miniszterelnököt, aki úgy táncol, ahogy az orosz medve fütyül. Ez eddig sem szép és jó, de ami végképp gyalázat, hogy miféle imázs épül emellett a rengeteg gaztett mellett. Judósként, különösen szomorú egy ilyen embert judós szerepben látni. Gyakorlatilag minden egyes tette megcsúfolja a küzdősportolók, a harcművészek és a japán kultúra összes elemét.

Gondolatok a judóról

Pár alapdologgal kezdeném, ami a sportágat illeti. A judo európai importja nem sikerült maradéktalanul, de tudnunk kell azt is, hogy egyfelől japánná sosem válik majd egyikőnk sem, másfelől viszont sokat tehetünk azért, hogy mélyebben megértsük azt a kultúrát, amellyel megajándékoz bennünket bármely, felkelő nap országából érkező harcművészet. A judo – bár sokáig nem láttam ezt – valóban olyan küzdősport, amely az ember egész életére való fejlődési lehetőséget, járható utat, önreflexiós kötelezettséget, tanulást, mély megértést, önismeretet, és nagyon sok mindent rejt magában, amitől az ember több lehet, mint amikor először szőnyegre lépett. Aki a versenyjudós oldalát látja ennek, az is mérhetetlen sok értéket sajátít el, az élsport sokszor kínzó vágtája mellett is. Az ellenfél tiszteletét, az alázatot, az emelt fővel veszíteni tudást, a szabályok betartását, a becsületes helytállást, a küzdelem képességét, akkor is, amikor vesztésre állunk.

gondolatok_a_judorol.jpegNagyon sokkal többek az átlagosnál azok a fiúk és lányok, akik a napokban zajló, budapesti világbajnokságon tatamira lépnek, és azok is, akik segítették őket idáig az útjukban.

Vlagyimir Putyin – úgy tűnik – ez alkalomból érkezett Budapestre (gyorsan megdobták egy debreceni egyetemi díszpolgári címmel is), de nekem folyton az jár az eszemben, hogy csak megcsúfolja ezt a sportágat. Úgy tetszeleg, mint a feketeöves judós, a Nemzetközi Judo Szövetség tiszteletbeli elnöke, a harcművész, aki hol medvékkel birkózik, hol meglovagolja, hol csak egyszerűen lepuffantja őket egy puskával (mert hogy arrafelé nem divat a fácánvadászat). A judo Putyin számára nem életforma, nem harcművészet, de még csak nem is küzdősport, ahol a ki-ki meccsekből is letisztázott viszonyok között, keményen, mindent beleadva, de becsületesen küzdve kerül ki a győztes. Az ilyen viszonyok Putyinnak sosem kellettek. Éppen ellenkezőleg. Ismervén politikai és katonai akcióit, számára ez a sportág pusztán a sportpolitikában való befolyás stabilizálásának eszköze, valamint egy könnyen eladható PR-fogás.   

putyin_medve1.jpg

Putyin valódi arca

Putyin Oroszországában pont akkor halad el a nyílt utcán lelőtt politikai ellenfél mellett egy hókotró, amikor az a lehető legjobban kitakarja az áldozatot és barátnőjét a biztonsági kamera elől, lehetőséget teremtve arra, hogy a tettes zavartalanul meneküljön el a helyszínről. Putyin Oroszországában egy így lelőtt parlamenti képviselőre emlékező aktivistát úgy orrba lehet vernimi van, nem szereted Putyint?” kérdéssel, hogy az napokkal később belehal sérüléseibe. Ez az Oroszország az, ahol polóniummal lehet megmérgezni az Orosz Állambiztonsági Szolgálat volt alezredesét, anélkül, hogy valaha fény derülne a tettes kilétére, de ugyanez az Oroszország az is, ahol ugyan már rács mögött vannak az egykori miniszterelnök-helyettes feltételezett gyilkosai, a szerencsétlenül járt Putyin-ellenfél szülei azonban azt mondják, szerintük, a bérgyilkosok megbízói sosem kerülnek majd kézre.   

Ez az az Oroszország, amely úgy annektálta a Krími-félszigetet, hogy először felségjelzés nélküli katonák szállták meg a térséget, majd sikeresen fordította az Ukrajnában élő orosz kisebbséget a többségi társadalom és a nyugat-barát reformerek ellen, s miután már nagyságrendileg tízezer ember - köztük több ezer civil - életét követelték a kelet-ukrajnai harcok, végül, egy durván manipulált EBESZ-megfigyelőket kínosan távol tartó „népszavazáson”, az országhoz csatolta a nagyhatalmi játszótérré lett félszigetet. (Ritka manapság az olyan barbárság Európa közelében, ahol civilek rekedhetnek az ostromgyűrűben, de tudvalevő, hogy a szíriai gáztámadásokat követő, ENSZ BT-határozattervezetet, amely szankciókkal sújtotta volna az efféle embertelen fegyverek használatát, Oroszország - Kínával közösen - megvétózta. Nincs tehát új a nap alatt, a civil lakosság háborúban való védelme, az embertelen fegyverek tilalma és az emberi méltóság tisztelete mindig is távol állt Vlagyimir Putyintól.)

putyin_putyout.jpg

a kép forrása

Ő az az ember, aki miatt összeomlott a szír tűzszünet, és aki számára emberek millióinak fájdalma, lakhatásának ellehetetlenülése, országának porig rombolása csak egy eszköz arra, hogy engedményeket csikarjon ki az Európai Unióból – miközben a vele szövetségben küzdő európai szélsőségesek az ő hibájából is elfajuló szír polgárháború elől menekülő emberek ellen keltett gyűlöletből erősödnek meg újra. Ugyanő az is, aki a „győzelem napját” nem lufikkal, vattacukorral, vagy a béke és a hosszú idő óta tiszteletben tartott sokszínűség fesztiváljával ünnepli, hanem interkontinentális, ballisztikus rakéták felvonultatásával, a Kreml árnyékában. Mindeközben olyan országot vezet, amelyben a lakosság 85 százaléka nem rendelkezik útlevéllel, kimaradt a globális versenyből (tehát a felzárkózás lehetőségétől esik el, jó valószínűséggel örökre), és ahol az állami média által beadott propaganda az, amely ezeknek a szerencsétlenül járt millióknak egyedül tájékoztatást nyújt a világ dolgairól, de még így is különös, hogy egy ilyen vezető nem veszít – a közvélemény kutatások alapján legalábbis töretlen – népszerűségéből.

interkontinentalis_ballisztikus_raketa.jpg

Fotó: Grigory Dukor / Reuters - én az index.hu-n találtam 

Ha ezek után bárki komolyan gondolja, hogy jó, ha egy ilyen emberrel barátkozunk, legalább egyet tegyen meg: ne tisztelje benne a harcművészt. Mert ebben az emberben a judo szellemiségének szikrája sincs meg.