Egyetlen hét leforgása alatt égettek könyvet, kidöntötték és összetörték Radnóti Miklós abdai szobrát és megtámadták Csillag Ádámot. A Jobbik rendezvényére való érkezése előtt és szó szerint ezt mondták neki: „a zsidó fejeddel együtt foglak levágni, te buzi.” Azt gondolom, ez több mint sok egy ország életében.

Radnóti Miklós abdai szobra, és ami megmaradt belőle a döntés után - közúti baleset ügyében nyomoz a rendőrsé

A Magyar Nemzeti Arcvonal nevű szervezet, jó valószínűséggel a kristályéjszaka évfordulóján égetett – többek közt – Radnóti kötetet. Honlapjukon azt írják: "Amikor a Mozgalomnak szenteltük életünket, akkor önként vállaltuk, hogy Krisztus Urunkhoz méltó életet fogunk élni, és törekszünk önmagunk megjobbítására, számos emberi hibánk elhagyására." Számukra az erkölcsi megtisztulás kimerül abban, hogy Radnóti Miklós műveit, valamint felnőtt tartalmú újságokat égetnek, csoportosan. Logójuk igencsak hasonlít a nyilas-kereszthez – mondhatni, annak a modern változata.

A könyvégetők

Radnóti Miklós özvegye, Fanni most is él. A Pozsonyi úti múzsának, tavaly száz léggömböt engedtek a levegőbe, századik születésnapja alkalmából. Egy évvel ezelőtt így írtak az „érettségi tétel feleségéről”: Bár Fanni asszony szinte már nem lát, korához képest jó egészségnek örvend, két segítője is van. A nyilvánosság előtti csendjének talán az is oka, hogy nem akarta a mártír költő özvegye szerepét felvenni. Mindannyian tudjuk, hogy mi történt, ő nem beszél róla. Azt hiszem, sohasem bocsátotta meg a sorsnak, hogy Miklós úgy ment el, ahogy elment. Nem perelt, nem vádaskodott, csak néma maradt, és ez a csend nemcsak érthető, de mélységes tiszteletet is érdemel.

A könyvégetők úgy vélik, egy FHM és egy Radnóti-kötet azonos kategória: tűzre való mindkettő...

Miért van az, hogy ebben az országban az hiszi győztesnek magát, aki hangosabban kiabál? Miért van az, hogy ebben az országban az gondolja erősebbnek magát, aki bántani akarja a másikat? Miért van az, hogy ez a gazdasági-, társadalmi- és ki tudja még, mi minden problémával küzdő országban többen vannak, akik a társadalom kohéziójának megszűnését úgy kívánják orvosolni, hogy tudatosan bele akarják tolni az országot egy olyan helyzetbe, ami Szálasi alatt kialakult?

Az oldal, amelyik békére vágyik, nem fog kiabálni. Szólni fog. Akár a némaságával, akár azzal, hogy tartósan külföldre távozik, akár azzal, hogy minden esetben tollat ragad, ha úgy érzi: baj van. Most nagy a baj. Annál is nagyobb, mint amit el tudunk képzelni. Tettlegességig fajult Csillag Ádám vegzálása a buszon, mialatt Árpád-sávos, bakancsos embereket látott a Kosztolányi Dezső térre vonulni, és úgy döntött: megörökíti őket.

A minap lefejelt egy ügyvédet, és betörte az orrát egy fideszes polgármester. Azt mondja: magánügy. A múlt héten, egy országos tisztséget viselő, Hallgatói önkormányzati vezető irodájában fényképeztek le Horthy-képet. Azt mondja, magánügy. Én szeretném elmondani, hogy egyik sem az. És Orbán Viktornak, valamint kormányának sem magánügye az, hogy nincs egy szava, hogy ebben az országban, embereket származásuk alapján ismét megkülönböztetnek. Sőt, nekik addig jó, amíg a közvélemény ezzel van elfoglalva, mert ezek a szörnyűségek már régen elfeledtették a tizenötezer embert kisemmiző trafiktörvényt, a minden szolidaritást nélkülöző negyedik alkotmánymódosítást, a földtörvényt, a magánnyugdíjak államosítását, és még hosszan sorolhatnám, de a lényeg ugyanaz marad. Aki jelen helyzetben hallgat, nem demokrata.

Ha valaki mély álmából ébred – mert hogy ez a társadalom, minden kétséget kizáróan átaludta az elmúlt három évet -, és azt veszi észre, hogy közben kisemmizték, minden bizonnyal lépéseket tesz majd azért, hogy visszaszerezze mindazt, ami az övé volt. Ennek a társadalomnak azzal kéne kezdenie, hogy az emberi méltóságát visszaszerezze. Aztán, jöhet a nemzetgazdasági károk helyreállítása. 2014-ben lesz rá lehetőség.