Ugyan a választási kampány már némiképp bemutatta őt, most mégis úgy kezdem: szeretném, ha megismernének valakit. Balogh József egy Baranya megyei falu liberális polgármester-jelöltje volt, és ugyan a végső dicsőség nem lett az övé, azért mégiscsak megér egy misét Patapoklosi „kényszerpolitikusa”. (Ő nevezi így saját magát.)

Ugyan liberális polgármester csak egyetlen egy lett ebben az országban – a szintén Baranya megyei – Besencén, Ignácz József személyében, Patapoklosin mégiscsak ünnepelhettünk egy közgyűlésbe bejutott képviselőt, aki a Magyar Liberális Párt színeiben mérette meg magát (de nem ő áll e bejegyzés reflektorfényében).

Balogh Józsefet egy olyan összejövetelen ismertem meg, ahol a Liberálisok polgármester-jelöltjeivel közösen elemeztük ki a kampányt, és persze, egy picit lazítottunk is – másfél év után először. Józsi megragadta a figyelmem, amikor a bemutatkozásának részeként elmondta: „nyerhettem volna, de nem nyertem – ez az én hibám”. Milyen nagy tett a mai Magyarországon felelősséget vállalni valamiért!

Hogy manapság hányféle formáját mutatja a felelősségvállalás hiánya idehaza, talán leginkább a történelmünkhöz való viszonyunkon lehet lemérni. Ritka az olyan társadalom, amelynek szinte minden tagjának családját megsebezte az elmúlt évszázad, de még ritkább az olyan ország, ahol ezeket a problémákat a szőnyeg alá söpörni igyekszik a hatalom, és - legyünk őszinték -, a történelemkönyveink is.

A leginkább innovatív ötleteiről, fáradhatatlanságáról, céltudatosságáról és alázatosságáról megismerhető Balogh József ma a következő cikket juttatta el hozzám, és arra kért, ha tehetem, szerezzek neki nagyobb nyilvánosságot, mert erre senki sem figyel.

Következzenek az ő szavai: egy rendkívül szorgalmas, eszes, jó szívű cigányember megrázó írása.   

„70 -éve történt.

1944. október 16-án, a nyilas hatalomátvétel másnapján a déli hadműveleti terület kormánybiztosa elrendelte, hogy a cigányok tartózkodási helyeiket nem hagyhatják el, aki ezt teszi, az büntetendő és internálandó (147/HdM Korm. Bizt./1944. Szombathely). A rendelet betartását a helyi csendőrség és a nyilas fegyveres pártszolgálat biztosította.

Bár javában folyt már a cigányok helybeli mészárlása több helyen is az országban, a gépesített intézményes és törvényes Porrajmos, azaz a tömeges cigány deportálás Magyarországon, 1944. november 3-4-én a Belügyminisztérium VII. osztálya és a Honvédelmi Minisztérium Hajnácskőy László csendőr alezredes irányítása alatt "országos razziát szervezett a romák összeszedésére és németországi rabszolgamunkára való átadására”.  

November 2-án Budapest környékén, Rákospalotán, Csepelen, Pesterzsébeten, Soroksáron, Kispesten, Pestlőrincen, Nagytétényben, Budakalászon, Újpesten.

November 3-án az országos razzián összefogott Vas, Zala, Pest, Nógrád, Baranya, Tolna, Somogy, Fejér, Győr, Komárom, Veszprém megyei romákat vasúton a komáromi Csillagerőd cigánylágerébe szállították. Ezt az erődöt Komáromi Magyar Királyi Katonai Internáló Tábornak nevezték. Innen kiválogatva kerültek külföldi koncentrációs táborokba. Kezdetben vagonokra pakolták, végül gyalogmenetekben hajtották egyenesen a halálba.

A deportáltak és áldozatok számáról ma sincs teljes adat, hisz’ még feltárásra vár. Családomból 3 áldozat és 4 túlélője volt. Többször írtam a túlélőkről és emlékeikről, de van még nálam kevés mozzanat és pár történet azokról a siralmas napokról, melyeket még nem írtam le, s talán teljesen ismeretlen forrással szolgálhat.

A Nemzetközi Holokauszt Emléknap január 25. (Auswitz 1945. január 25 -én szabadult fel.) Ennek ellenére a Magyar Holokauszt Emléknap mégis április 16, mert 1944 -ben ezen a napon kezdődött ténylegesen és törvényszerűen a gettósítás, Észak-Magyarországon. Augusztus 2. a Porrajmos Nemzetközi Emléknapja. (1944. augusztus 2-3 Birkenau II. cigány tábor elpusztítása). Ezzel szemben Magyarországon, 1944. november. 2-3. a cigányok deportálásának tényleges időpontja.

Egy kérdésem lenne minden olvasómtól és érintettől: ha a nemzetközi Porrajmos napja augusztus 2-án van, miért nincs Magyarországon, november 2-3-án megemlékezés napja, a tényleges magyarországi Porrajmosról?”

Attól tartok, Józsi kérdésére jó darabig nem kapunk majd választ.