Gazdasági és társadalmi katasztrófa fenyegeti Magyarországot, ez mind a gazdasági mutatókból, mind a közhangulatból jól látszik. Orbán Viktor kormányának négy éve alatt páratlan méretűre duzzadt a szegénység – általuk unortodoxnak nevezett, valójában viszont -, inkompetens emberek által irányított, csapni való gazdaságpolitikájával nem hogy fékezte volna, erősítette a világválság okozta visszaesés következményeit. A magyarok legnagyobb tragédiája azonban az, hogy éppen sorsdöntő pillanataikban nem érezhetik magukat embernek, holott ezek az egész életet meghatározzák: a születés, az iskola, a munkába állás, munkapiacról való kiszorulás utáni visszakerülésért folytatott küzdelem, esetleg a betegség, vagy a halál. Az oktatási- és egészségügyi rendszerünk egész egyszerűen nem embernek való, az elesettekkel és a kisebbségeinkkel barbárok módjára bánik az Orbán-kormány, és itt a legújabb, agyament koncepció.

"Drasztikus eszközöket vet be a kormány a szegénység kezelésére. Ez a megoldás sem kerül kevesebbe, mint a jóléti társadalom, csak többen esnek ki a rostán, vagyis többen lesznek olyanok, akik egyetlen fillér legális jövedelem nélkül tengetik az életüket. Az állam gyakorlatilag elengedi félmilliónyi ember kezét."

(...) "A miniszterelnök az elmúlt hetekben már pedzegette, hogy a mostani kormányzati ciklusban megszüntetik a jövedelempótló támogatásokat. Azzal érvelt, hogy "az ország csak akkor nyerhet, ha munkába áll", a jólét alapja csak a munka lehet, és azt is előrevetítette, hogy ennek nyomait már látnunk kell a költségvetési törvényjavaslatban." - írja a VS.hu. 

Ezzel a hírrel új értelmet nyer a kijelentés, miszerint nem a netadó az, amiért utcára kell menni. A '89-es, konszenzusok garmadája teremtette Alkotmányt ezek az emberek összegyűrték, és kidobták az ablakon, majd saját világnézetük képére formált, oktrojált alaptörvényt léptettek hatályba. A médiaszabadság kérdésében az EU folyamatosan a körmünkre néz, hiszen ma, Magyarországon nem valósul meg a sajtószabadság – bármit is állítanak a kormánypártok. Az USA egyes honfitársainkat kitiltja országának területéről, a páratlan méretűre duzzadt, magyar korrupció miatt, mindeközben pedig heves (gyakorta belpolitikai) botrányok rázzák meg az Ukrajnát elkerülő Déli Áramlat megépítését – amely jelentősen növeli majd észak-keleti szomszédunk Oroszországtól való függőségét. Ez a sokadik, igen jelentős külpolitikai esemény, amelyet elfedni igyekezett a kormány, a septiben bejelentett, majd pár napon belül, kutyafuttában visszavont netadóval.  

A Tusnádfürdőn elhangzott, '68-asokkal, egyéni szabadságjogokkal, liberális demokráciával, Nyugat-Európával és alapvető, társadalmi békéhez elengedhetetlen értékekkel szembemenő beszéd volt az, amelyben megismerhettük Orbán Viktor valódi jövőképét. Mondhatnám, hogy koncot dobott az értelmiségnek, de a bejelentett intézkedésekből világosan kirajzolódik, hogy korántsem erről van szó. A miniszterelnök bizony új szintre emeli a gazdaságpolitikai ámokfutás fogalmát. 

Mindezek mellett barbár társadalmak azok, amelyek olvasatában úgy lehet bánni a kisebbségekkel és az elesettekkel, ahogyan ebben az országban. A szegregáció és a negatív diszkrimináció mindennapos. Ez a kormány több magyar embert alázott meg négy év alatt, mint a rendszerváltást követő kormányzatok együttvéve. De nem kell elesettnek lenni ahhoz, hogy az embernek megaláztatásban, vagy embertelen bánásmódban legyen része: a magánorvosra költeni képtelen család szülése egészen máshogyan alakul, mint jómódú társaiké. Nincs ez másként a haldokló emberi méltóságával sem, sőt, akinek nincs pénze, még halála után is megszégyenítik. Emlékeznek még a szociális temetés dermesztő ötletére, a „temetés folyamatában részt vevő" családtagokkal?

Az is árulkodó, hogy a kormányzat egy olyan oktatási „reformot” indított útjára, amelyben a tankönyv kinyilatkoztat – ahelyett, hogy a világot megismerni igyekvő gyerek felfedező útját segítené -, és az olvasott, vagy hallott szöveg feltétel nélküli elfogadására, kételkedés (és gondolkodás) nélküli létre készíti fel a jövő alattvalóit. Egy olyan világban, amilyet a Fidesz és a KDNP kéz a kézben építenek, másra nincs is szükség, mint uniformizált, világról egyáltalán nem gondolkodó emberekre.

Orbán Viktor illiberális állam építéséről beszél, és miközben az a kifejezés hagyja el a száját, hogy "munkaalapú társadalom" - ami alatt ő kétkezi munkásokat, nem pedig szolgáltatás szektor által húzott, modern összetételű piacgazdaságot és fenntartható fejlődést ért (hiszen utóbbi egy érthetetlen világ számára) -, páratlan méretűre nőtt a szegénység hazánkban. Milliók élnek létminimum alatt, a lakosság közel fele nem tudja rendesen fűteni a lakhelyét. Egyetlen év lefogása elég volt, hogy százezerrel nőjön a szegények száma - amely adatot a KSH csak az őszi, önkormányzati választás után mert nyilvánosságra hozni. Arról a megállíthatatlannak tűnő folyamatról már csak civil szervezetek beszélnek, hogy naponta két honfitársunk veszíti el a fedelet feje fölül.

A kormányfő szemmel láthatóan azt sem érti, hogy a közfoglalkoztatás hosszú távon nem hatékony: több kárt okoz, mint hasznot, ezen felül jóval drágább, mint a munkanélküliség kezelésére bevethető, egyéb fiskális eszközök, esetleg egy hatékonyan működő szociális háló, amely kizárólag rászorultsági alapon oszt segélyt, azt is jól ellenőrzött, korrupciónak teret nem engedő módon.

A képet köszönöm a VS.hu-nak. 

Munkahelyteremtő beruházásokról évek óta alig beszélhetünk, hiszen az országban nincs jogbiztonság, emiatt életveszélyessé vált beruházni. A vállalkozó egyszerűen azt sem tudja, jövő hónapban milyen adóterhek, esetleg újabb, szektorális szabályozások vesznek ki súlyos százezreket, vagy milliókat a zsebéből. Ezt a külföldi beruházók hamar átlátták, s néhányan vannak csak a hazai és a külföldi befektetők között, akik képesek valamilyen, - sok esetben összemutyizott - kedvezményeken alapuló, biztos lábakon álló munkahelyteremtő projektbe fogni. Sajnos az is igaz, hogy a magyar munkaerő – az oktatási- és szakképzési rendszerünk színvonaltalan alakulása és modernizálásának elmaradása miatt – régen elvesztette nemzetközi versenyképességét, szemben a régió többi országával. Ennek – és az infrastrukturális beruházások elmaradásának – következményeként, az sem kedvez a hazai munkapiacnak, hogy Nyíregyháza helyett könnyebb Brnot, Nyitrát, vagy Marosvásárhelyt választani, amikor egy nemzetközi cég kelet-közép-európai célpont mellett dönt, termelése kiszervezésére.  

A képet köszönöm a VS.hu-nak 

A páratlan méreteket öltött, főképp Észak- és Kelet-Magyarországot sújtó munkanélküliség és szegénység elért egy olyan szintet, ahonnan csak nagyon hosszú, tudatos építkezésen keresztül van kiút. Ha a holnapi napon átvenné egy menedzser szemléletű, stabil többséggel rendelkező, demokrata az ország vezetését, nem pusztán törvénygyárrá kéne alakítania az országgyűlést (hogy enyhítse az elmúlt négy év, jogrendben bekövetkezett pusztítását), hanem beruházások megkezdéséhez szükséges engedélyek tömkelegét kéne átfuttatnia a rendszeren: feszített tempóban kéne dolgoznia négy éven át ahhoz, hogy elkerüljük a gazdasági és társadalmi katasztrófát - és itt még mindig csak az Orbán-kormány okozta gödörből való kilábalásról beszélhetnénk. 

Ebben az országban ma félmillió gyerek nem eszik rendesen. Tíz évet töltöttünk el az Európai Unióban, és mára eljutottuk odáig, hogy - míg nyugat-európai társaink számára a szegénység fogalma valami olyasmit jelent, hogy a „pénztelen” embernek egy öreg, csúnya autóval, vagy biciklivel kell járnia, esetleg ritkán sincs pénze moziba, vagy étterembe menni, addig - idehaza azt jelenti szegénynek lenni, hogy már hó elején sincs mit tenni az asztalra.

Közel egy évszázad elteltével újra ugyanolyan hosszú a sor, ha ételosztást hirdetnek. 

Ami Magyarországon történik, elfogadhatatlan, de mindenekelőtt fenntarthatatlan. Ha egy európai országban, 2014-ben minden harmadik ember képtelen arra, hogy elégséges színvonalon lássa el magát és a családját, ott nagyon nagy a baj. Emellett az, hogy a kormányzat visszavonja-e a netadót, édesmindegy.