„A következő évtizedben már az Európai Unió élmezőnyében leszünk”- hangzott el a Digitális Jólét Programért felelős miniszterelnöki biztos szájából. Azt is mondta, hogy „a 21. században, Magyarországon nincs olyan ember, aki kizárhatja az életéből a digitális világot”. De a legfontosabb információ ebben az ügyben azért talán mégiscsak az, hogy ő nem más, mint Deutsch Tamás.

A Twitterprofesszor nem a levegőbe beszél. Másfél évvel ezelőtt jött a hír, hogy Biharkeresztestől keletre, minden harmadikos táblagépet kap az iskolában. Nem kell tehát a hegyeshalmi határátkelőnél magunk mögött hagyni hazánkat ahhoz, hogy az ember prosperálóbb oktatási rendszerrel találja szembe magát, mint a miénk. Ezt látta meg 2016 Magyarországának kormánya, kiváló éleslátással, időnként negyven-ötvenezres tüntető tömeggel az Országház – vagy éppen a Várkert Bazár - tövében, akik az oktatási rendszer mindennapos sanyargatásának megszüntetéséért áznak rendszeresen az esőben. Persze, mondták rájuk azt, hogy ez csak egy tréfa, és azt is, hogy Soros György áll mögöttük, de végül egy még érdekesebb húzással kívánják kifogni a szelet a tüntetők vitorlájából: Deutsch Tamás már el is készítette a Digitális Oktatási Stratégiát. 

Deutsch azt is kiemelte, hogy a Digitális Oktatási Stratégia minden értelemben illeszkedik a kormány közoktatási, felsőoktatási és szakképzési elképzeléseihez. Ettől én például pont féltem, de egy Fidesz szavazónak minden bizonnyal unikornisok galoppoznak a lelkében, amikor ilyesmit hall. Vannak tehát eltérő vélemények ebben az ügyben - ezt belátom. Mindenesetre nem árt, ha a gyerekek magas szinten sajátítják el az olvasás és az írás képességét. 

Első körben sokkal inkább azt kéne megugrani az oktatáspolitikában – a táblagép-osztogatás és a digitalizálás látványkonyhája mellett -, hogy végre megfelelő módszerekkel fejlesszék a gyerekek kompetenciaszintjét, és hogy ne fordulhasson elő, hogy a magyar gyerekek olvasási képessége szignifikánsan a nemzetközi átlag alatt fusson. A digitális szövegértési feladatokhoz egyébiránt a diákok nagy hányada hozzá sem fogott a legutóbbi PISA-felmérésen, vagyis nem pusztán a digitális eszközhasználat képességének voltak híján a gyerekeink, de annak a képességnek is, hogy egy új feladathoz valamilyen módon azért mégiscsak hozzálássanak – akár csak "lesz, ami lesz" alapon.

De aztán színre lépett Deutsch Tamás!

Most már minden rendben lesz. Bár az egyik legelkeserítőbb változatlanul a kísérleti tankönyvekben fellelhető tartalom. A tény, hogy ezeket papírra nyomtatták, eltörpül a bennük fellelhető szakmai hibák sorozata és a kormány szája íze szerint átideologizált nemzeti alaptanterv mellett. Amennyiben komolyabb oktatási reformok nélkül belefognak az oktatás digitalizálásába, úgy azt fogják elérni, hogy éppen azt a kételkedni, gondolkodni és saját álláspontjuk mellett érvelni nem tudó fiatalokat magából ontó, színvonaltalan oktatási rendszert termelik majd újra, csak ezen túl érintőképernyőn lapozzák majd fel például azt a megállapítást a negyedikes hittankönyben, hogy a „homoszexualitás súlyos, halálos bűn”.

Ha valami súlyos bűn, akkor egy társadalomtól elrabolni a jövőjét mindenképpen az. Rendszerszinten megtagadni tőle a fejlődés lehetőségét, keretek közé zárni, és elhitetni vele, hogy a jelen felnövekvő generációi nem érhetnek tovább, mint a felmenőik. 

Éppen emiatt történik a felső középosztály önmentése, abban a formában, hogy egyszerűen (nem egyszer borsos áron) kimentik gyermekeiket az állami közoktatásból, és ennek a folyamatnak egyenes következményeként fejeződik le a társadalom, úgy, hogy a szerencsésebbek – elitgimnáziumokban kapott, megfelelő képzésnek köszönhetően – már 18-19 évesen dobbantanak, és valamely nyugat-európai felsőoktatási intézmény hallgatójaként kezdik meg tanulmányaikat. A legnagyobb dráma az, hogy a motivációjuk a legritkább esetben kalandvágy, amely elviszi őket egy szélesebb tapasztalatszerzésig: ők menekülnek.

Menekülnek a szűklátókörűség elől, a korlátok elől, a színvonaltalanság elől és az elől, hogy fejlődni képtelen emberek kormányozzák szakadékba ezt az országot, magukkal rántva az összes szakpolitikai területet, vagyis az életünk minden területét. Az oktatásnak azonban megkülönböztetett szerepe van. Ha egy ország ezt kormányozza szakadékba, lényegében a jövőjéről mond le. És teljesen mindegy, hogy a mélybe zuhanó generációk tableten, vagy egy könyvbe nyomtatott formában fogják a kezükbe a semmire sem használható tananyagot.