Gyurcsány Ferencet leköpték és megütötték, amikor a bíróságra igyekezett. Mintegy húsz tüntető közül emelkedett ki a tömegből (utóbb kiderült) Pál Márton, aki az éppen Hír televíziónak nyilatkozó ex-miniszterelnököt arcon köpte és megütötte. Ha már kulturált, európai ország nem lehetünk, lettünk hát a gyűlölet országa. Nem jó irány.

Sok mindent lehet mondani Gyurcsány Ferencről. Lehet rá szórni hideget-meleget. Követett el rengeteg hibát. Még annál is többet. Nem arról szól most ez a bejegyzés, hogy mindezek ellenére máig ő az egyetlen, aki alulról jövő kezdeményezés révén vált a szocialisták vezetőjévé – ez nem csak az elmúlt huszonhárom, de még az MSZP elődpártjában sem történt meg sosem. Nem arról szól ez a bejegyzés, hogy ő egy olyan miniszterelnök volt, akit szívesen látott az amerikai elnök, aki békére törekedett a körülöttünk élő népekkel és az Európai Unióval. Értette a gazdaságot, és azt is tudta, hogy ha a szociális érzékenység mellé nem társul a piacgazdaság legtisztább formájának létrejötte, akkor mehet a levesbe ez az egész. Tudta, hogy a magyar egészségbiztosítási- és egészségügyi rendszert csak úgy lehet megmenteni – a jelenleg tapasztalható állapotoktól -, ha meghonosítjuk a német, több biztosítós modellt és beleteszünk egy csekély önfinanszírozást. Belebukott. Mert elkövetett egy hibát. Nem kicsit. Nagyot. Elszúrta.

De Mi ez a hiba ahhoz képest, amit sokan vele szemben állva követtek el? Mi ez a hiba ahhoz képest, hogy olyan csoportok garázdálkodnak az országban, amelyek egyetlen összetartó ereje maga a gyűlölet? Mi ez a hiba ahhoz képest, hogy egy olyan ország lettünk, ahol az emberek az egymással való egyet nem értés azonosítják az egymás iránt táplált ellenérzésekkel? Ilyen ország lettünk. Meg olyan, ahol egy másik embert le lehet köpni és meg lehet ütni az utcán úgy, hogy ennek az ég egy adta világon semmilyen rendőri következménye sincs, holott egy fiatal férfi verbális és testi sértést követett el Gyurcsány Ferenc ellen, ami bűncselekmény.

Pintér Sándor belügyminiszter ölbe tett kézzel nézte végig a rendőri mulasztást. Itt nem volt kinek kitüntetést osztani, mint ahogyan a márciusi hó után. Feltehetően Pintér ezért vélte úgy: nincs is ezzel a történettel semmi dolga. De valójában nagyon is van. Jobban, mint gondolná. Minden eddiginél nagyobb elégedetlenség szabadult rá az országra, ami magával vonja a szélsőségek erősödését. Működő demokráciában pártállástól függetlenül izolálják ezeket az elemeket mind a politikában, mind a társadalomban. Ez Magyarországon nem történik. Néma marad a nem intézkedő rendőrök főnöke. Néma marad a társadalom és néma marad a politika. Némák maradunk mi, emberek is. Addig, amíg valaki nem minket köp le, vagy üt meg az utcán.

Elfogadhatatlan az, ami történt. A bíróság teszi a dolgát. El fogja dönteni, hogy vannak-e felelősök a 2006-os zavargások kapcsán. Amennyiben hibát követett el az akkori vezetés, felelni fog érte. Ha meg nem, akkor Pál Márton tartozik egy bocsánatkéréssel. No meg Pintér Sándor is.