Legjobban talán akkor fejeztük volna ki szolidaritásunkat a Kaposvári Egyetem hallgatóival, ha mi magunk is meztelenül indulunk standolni a somogyi fővárosba. A csípős, őszi reggel azonban meglepett, s végül úgy határoztunk, hogy mindent kockáztatva, maradunk a jól bevált ruháinknál – mégiscsak jobb, mint kampányidőszakban tüdőgyulladással feküdni odahaza.  

A dress code-várossá lett megyeszékhelyen frissen alakult alapszervezetünk két tagja várta a budapesti különítményt. Nagyon aggódtunk, hogy vajon teljesítjük-e a Kaposvárhoz méltó öltözködési elvárás feltételeit, de végül egészen jól vészeltük át a városban töltött délutánt.

A hideg, ám annál naposabb délutánon igencsak aggódtam, hogy csapatunkat megállítja a Kaposvári Parfüm- és Sminkellenőrző Bizottság. Én magam szolidan, földszíneket használva sminkelek, ügyelve arra, hogy ne keltsek feltűnést. Beérve azonban egy kedves, belvárosi kávéházba, Bogi – egyébként igen kellemes - parfümillata kétségbe ejtett. Aggódtam, hogy lecsap ránk a Bizottság, és megalázó módon eltiltják Bogit a közterületek használatától – még a végén összeillatozná a főutcát!

Az országot immár több mint négy hete járó standok még mindig jól bírják a gyűrődést. Azt gondoltuk, a plakátunkon látható Fodor Gábor öltözéke is megfelelő lesz. Csak halkan merem megjegyezni: azért én érte is aggódtam. Nincs rajta nyakkendő…

Egyik standolótársam, Viktor - észlelve a lenyugodni készülő nap okozta, tetemes hőmérsékletcsökkenést -, kétségbeesetten nézett rám: vajon szabad-e az ing és a zakó közé pulóvert húzni. Mondtam neki, hogy mivel az egyetem rektora nyáron is engedélyezi, hogy a kaposvári egyetemisták levegyék a zakót, a formális logika szabályai szerint, ennek az ellentettje sem lehet gond: amikor hideg van, és kell a pulóver is, fel lehet venni. Beleremeg a lábam, amikor párttársam rémült tekintetére gondolok, de azt hiszem, a rossz időjárási viszonyok miatt, Viktor képes volt megbocsátani önmagának, hogy áthágta a rektori utasítás – vagy inkább igen nehezen értelmezhető, gumiklauzula - szabályait. Ez az első lépés, amikor elkövetünk egy bűnt: először önmagunkban kell tisztáznunk, hogy hibáztunk. Viktor nagy önismerettel rendelkezik, és általában is képes arra, hogy józan eszével legyőzze a lelkében dúló viharokat. Egészen hamar túllendült saját a pulóver-kihágásán. Szerintem egy-két alkalom elég lesz számára egy jobb pszichológusnál, no meg néhány nap pihenés, hogy feldolgozza az idegtépő eseményeket.

Egy neve elhallgatását kérő társunk még Viktornál is melegebb helyzetet volt kénytelen megélni: megfeledkezett a kaposvári dress code-ról, és farmerban, deszkás cipőben, valamint kapucnis, cipzáras pulóverben érkezett. Nem volt mit tenni, névtáblát gyártottunk neki a pozícióval: „stand menedzser”. A Rektor Úr is láthatta, hogy ehhez a pozícióhoz különleges védőöltözetre van szükség. Az ellenőrzéskor lelkesen bizonygattuk: a Magyar Liberális Párt stand menedzsereinek védőöltözete piros pulóver és kék farmernadrág, hiszen feladatuk többek közt a stand emberi erővel történő utaztatása. Ezt mégsem lehet sötét öltönyben tenni. Elhitte. Megúsztuk. Utoljára akkor könnyebbültem meg ennyire, amikor kiderült: a Dallas Bobby-ja mégsem halt meg.

Többórás, kaposvári – nem veszélytelen – kalandunk után fellélegezve suhantunk Budapest felé az M7-esen. Nincs más hátra, minthogy sok erőt kívánjak a kaposvári egyetemistáknak, hogy az eddigiekhez hasonló ötletekkel álljanak ellen az antiliberális, műkonzervatív – fogalmazni ugyancsak pongyolán képes – erőfitogtató, szűklátókörű egyetemi vezetéssel szemben. Azzal az egyetemi vezetéssel szemben, amely azt képzeli, hogy attól lesz Oxfordhoz hasonló színvonalú egy felsőoktatási intézmény, hogy öltönyt húzunk, nem pedig attól, hogy nyugat-európai színvonalú előadásokat és szemináriumokat tartanak az oktatók, a hallgatók ezért cserébe pedig mindent beleadnak, amikor vizsgáról, vagy prezentációról van szó, netán még a munkapiacon is megállják a helyüket.

Mindenkinek, aki eddig máshogy gondolta, azt mondanám: Isten hozta a nyolcvanas években! A kaposvári egyetemisták eddig remekül viselkedtek úgy, ahogyan egy nevetségessé váló, antidemokratikus vezetés alatt álló rendszer fiataljainak illik. Már csak az ellenzéknek kéne összekapnia magát egy picit. Még nem késő.

A rektori utasítás közzétett szövege: