Kossuth Lajos: „Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban"

1849. október 6-án, Aradon végezték ki az 1848-49. évi szabadságharc tizenhárom honvédtisztjét. A hazánkért halálukban is bátran, egyenes gerinccel kiálló hazafiak öt nemzet nagyjai, szívük azonban a Kárpát-medencéért lobogott, csakúgy, mint az első felelős magyar kormány miniszterelnökének, Gróf Batthyány Lajosnak, aki maga adott parancsot az életét kioltó lövés eldördülésére.

„… a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.” (Ferenc József utasítása Haynau számára)

18695_aradivertanuk.jpg

Ugyan a császár mindenképpen példát akart statuálni, Haynau statáriális eljárásra vonatkozó kérését már ő is elutasította. A tizenhárom aradi vértanú és Batthyány Lajos kivégzését számos szempontból koncepciós jellegű perek sorozata előzte meg. Haynau körében már a tárgyalások előtt döntöttek a halálos ítéletekről. A vádak jogi szempontból aggályosak voltak: egyrészt vitatható volt a felségárulás, hiszen Ferenc József a törvény értelmében nem volt legitim király, a fegyveres lázadás vádja – többek közt - azért nem állt meg, mert Ferdinánd 1848 októberében törvénytelenül oszlatta fel a magyar országgyűlést.

A mártírhalált halt vértanúk és hazánk első felelős miniszterelnöke az igazságtalanság és sorsuk teljes tudatában élték utolsó napjaikat. Halálos ítéletüket kivégzésük előtt mindössze két nappal közölték velük. Utolsó mondataik, levelezéseik hűen tükrözik, mi mozgatta a törekvést, amely 1848-49-ben megalkuvás nélkül harcolt hazánkért. 

„A törvény szerint az ítélet csak halál lehet” - írta már fogságból a németül folyékonyabban beszélő, ám magyar helyesírását tekintve kitűnő Gróf Leiningen-Westerburg Károly. Levélváltása arról tanúskodik, hogy raboskodása alatt nem ringatta magát az esetleges kegyelem ábrándjával, ám sorsa tudatában sem ingott meg szilárdsága. Csupán kétszer gyengült el a börtön magányában: először kislánya miatt sírt, másodszor egy gyalázatos – pereik koncepciós mivoltát száz százalékosan igazoló - levél miatt, amit az Allgemeine Zeitungból olvastak fel neki. „Nincs senki ebben az egész törvényszékben, aki ennek a különben is névtelen cikknek hinni tudna”, amely egész Európa előtt megbélyegzi nevét, jogtalanul. „Bármit hoz a sors, készen talál” – áll sógornőjének, Clairnek címzett levelében. A német származású gróf hozzátette: sorsát egy Leiningen bátorságával viseli. A gróf – amikor úgy hitte, a cikk bemocskolja nevét - nem tudhatta, hogy tizenhármuk és a magyar miniszterelnök kivégzése az egész kontinenst megrázta, és Európa szerte tiltakozásokat indított el.

A legszörnyűbb büntetés talán Vécsey Károly grófnak jutott osztályrészül: utolsó kivégzettként nem volt kitől elbúcsúznia. Jobb híján, a már halott, szerb származású Damjanich Jánosnak csókolt kezet, akinek utolsó mondata ez volt: „legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt”. Szinte rímel rá a neki kezet csókoló Vécsey búcsúmondata: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

A mindvégig liberális, polgári nemzetállam megteremtéséért küzdő, 1865 óta önkéntes száműzetésben élő Kossuth Lajost hívták ugyan az 1890. október 6-ai ünnepségre, azonban – ahogyan a kiegyezést teljes mértékben elutasító államférfi fogalmazott -: személyes részvétele a „kibékülés ünnepén” erkölcsileg lehetetlen. Az országos felzúdulást és mozgalmat kiváltó honossági törvény hatálybalépésével magyar állampolgárságát is elvesztő Kossuthot az őt Torinóban meglátogató magyarok sokasága vette rá, hogy beszéljen életéről, öregségéről, betegségéről, a magyar politikai elitről. Az akkor 87 éves géniuszt az hatotta meg, hogy az őt meglátogató magyarok szülőföldjét vitték neki ajándékul. A megdöbbentően nyílt és közel két órás, visszafogott pátosszal teli beszéd közben fogalmazódott meg az őt meglátogatók körében, hogy hangját rögzíteni kellene az utókornak.  

Az első fennmaradt, magyar nyelvű, fonográffal rögzített beszédnek történelmi jelentőségű sorai Kossuth állampolgárságának elvesztése miatti keserűségétől és hazafiasságától harsog. Az általa „ördöngös masinának” nevezett gépbe belebeszélve isteni bravúrral kommunikáló politikus szinte már szózatot zengett: „Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar! Tiszteld a kit tisztelet illet, de hive Hazádnak érted e magyar? Hazának légy. Ne csinálj magadnak faragott képet, hogy azt imádjad, csak Hazád szabadságának Istenét imádd a mint imádták azok a kik mártír halált szenvedtenek hűségükért ahhoz a haláluk után a jog ereje iránti hitben az önbizalomban megfogyatkozott nemzedék hite hagyottan elalkudott. (…) A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelni.”

Kossuth szavai örökérvényűek és fájdalmasan aktuálisak. A tizenhárom, mártírhalált halt honvédtiszt, valamint az első, felelős magyar kormány fejének kivégzése egyben egy olyan Magyarország bitófához hurcolása volt, amely ha 1848 óta töretlenül, zavartalanul fejlődhet, talán ma valóban mi lennénk a világ közepe. A vérbe fojtott forradalom- és szabadságharc, a Ferenc József által követelt fejek, és a Haynau által szimbolikusan bécsi forradalom időpontjára időzített, aradi vérfürdő térdre kényszerített egy ébredő, bátor, szabadságot szomjazó, kelet-közép-európai, ám annál nyugatosabb szemléletű nemzetet.

A neve helyesírását meghazudtoló módon magyar nemzetiségű Schweidel József úgy jellemezte a szabadságharc leverését és tizennégyük kivégzését: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.” Kossuth hangfelvételen is megmaradt mondatai szerint: „Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem Ocober 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt”.

 

 

(Az idézetek a kornak megfelelő helyesírással, változtatás nélkül kerültek  a szövegbe.) 

Forrás: Rubicon magazin és a szövegben hivatkozott link, amely Kossuth szövegével fennmaradt hangfelvétel digitalizált változatát is tartalmazza. A linkre kattintva a Kossuth kézjegyével igazolt teljes szöveg írásos formája is elérhető. Ezt az Országos Széchenyi Könyvtárnak köszönhetjük.