November 28 és 30 között rendezték meg a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért párt 34. kongresszusát, Londonban. Az Európai Liberális Fórum és az ALDE párt konferenciáin, szemináriumain Európai Liberálisok és Demokraták – köztük a Magyar Liberális Párt képviseletében magam is -, legfőképp arra kerestük a választ: merre tovább, Európai Unió? A pártelnök, Sir Graham Watson, valamint a párt Európai Parlamenti frakciójának vezetője – Guy Verhofstadt, egyaránt aggodalmukat fejezték ki az Európa szerte tapasztalható populista térnyerésnek.

Az Unió számos országában újjáéledő nacionalizmus és a mind jobb, mind baloldalról emlegetett szociális- és gazdasági problémákra adott egyszerű, hangzatos, ám működésképtelen válaszoknak nincs jövője. Egyetlen megoldás, ha nyitunk egymás felé, élünk a közös piac - a munkaerő, szolgáltatások, szellemi termékek és a tőke szabad mozgásának - lehetőségével, hiszen euromilliárokat profitál a közösség a nemzetközi együttműködésnek köszönhető, együtt teremtett munkahelyek millióiból. Az Európai Unió csak Nagy-Britanniában három millió embernek ad munkát.

Valamennyi tagország pozitív mérleggel zár az EU-tagságnak köszönhetően, még azok az országok is, akik nettó befizetői az Uniónak, hiszen az Európai Unió nem pusztán gazdasági, de fontos érték- és érdekközösség, amely nélkül a kontinens nemzetállamai gyengébbek, és sokkal kitettebbek lennének a világgazdasági folyamatokkal szemben.

Az áprilisban mindössze ötödmagammal alapított – mára azonban közel hatszáz tagot számláló és több mint háromezer pártoló tagot maga mögött tudó - Magyar Liberális Párt elkötelezett az Európai Unió irányában, és minden olyan magyar, vagy más országból érkező hangot elutasít, amely országunkra, vagy a kontinens egészére nézve negatív tényezőként kívánja beállítani az uniós tagságot, illetőleg az Unió létét. Tudjuk, hogy a 2008-ban beköszöntött világgazdasági válságnak még koránt sincs vége. Tisztában vagyunk vele, hogy az Európai Unió nem képes mindenre megoldást nyújtani, és azzal is, hogy az európai intézményekkel, különféle fórumokkal való együttműködés, vagy a jogharmonizáció lassíthat bizonyos munkafolyamatokat, döntéshozatali mechanizmusokat, szemben azzal, ha kizárólag nemzeti szinten hoznánk döntéseket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ki kellene maradnunk e folyamatokból.

Világosan látszik, hogy a fejlett világ valamennyi országát sújtó világválságra a populizmus, az újjáéledő nacionalizmus, valamint az euroszkepticizmus képtelenek jó választ adni. Amennyiben nemet mondunk az egyenlő bánásmódra - legyen szó nemzeti- és etnikai kisebbségekről, bevándorlókról, nőkről, homoszexuálisokról, különböző korosztályokról, vagy akár különféle végzettségű emberekről -, a kollektív szabadságra mondunk nemet.

A kollektív szabadság elengedhetetlen ahhoz, hogy az Európai Unió tagországai, szoros kapcsolatokat felépítve, egymással békében és hatékonyan dolgozzanak együtt. Első lépésként együttműködő régiók létrehozása volna kívánatos a kontinensen, melyek a mindennapi életünket nagyban befolyásolják. Miért kellene egyedül nekivágnunk egy projektnek, ami partnerországainkkal karöltve költséghatékonyabban megoldható? Erről egyeztettem szlovén és osztrák liberális kollégáinkkal, akik hasonló méretű hazájukban ugyanazokat a politikai és gazdasági folyamatokat élték meg, mint mi, Magyarországon.

Egy tízmilliós ország egyedül túl gyenge és védtelen szövetségesek nélkül. Nekünk nem Azerbajdzsán, Kína, vagy Oroszország a legkívánatosabb szövetségeseink. Nekünk az Európai Unió a legfőbb szövetségesünk: azok az országok, melyek a közép-kelet-európai régión belül hasonló megoldandó feladatokkal néznek szembe, valamint azok a nyugat-európai barátaink, akikhez a 2004-es népszavazás értelmében a magyarok több mint 80 százaléka tartozni kívánt.

Az Európai Liberálisok és Demokraták egyértelműen letették a voksukat egy sokszínű, régiós- és kontinens szinten hatékonyan együttműködni képes, fenntartható fejlődési pályát célként kitűző Európai Unió mellett. Ehhez elengedhetetlenek az olyan témák, mint a környezetvédelem, a tudásalapú társadalom, a globalizált világban való versenyképesség és növekedés, de a fenntarthatóságé a kulcsszerep.  

Az Európai Unió nem pusztán egy közös piacot működtető gazdasági érdekközösség, hanem egy olyan szupranacionális hatalom, amelynek elsődleges célja nem a magas jövedelem elérése, hanem egy olyan élet biztosítása, amelyben helyet kap a megőrzött természet, egy olyan környezet, amelyben minőségi életet biztosíthatunk magunknak. Amiért reggelente megéri felkelni. Amelyben van helyünk és időnk elvonulni a világtól, ha arra van szükségünk. A közeljövőben ebben merül majd ki európainak lenni – ezért küzd a közösség.

Én, a Magyar Liberális Párt egyik alapítójaként egy olyan Magyarországért dolgozom, amely mind szellemiségében, mind gazdasági versenyképességében partnere az Uniónak. Egy olyan Magyarországért küzdünk, amely baráti viszonyt ápol mind körülöttünk élő, mind a távolabbi európai népekkel. A Kongresszuson kiderült, ezzel nem vagyunk egyedül az Unióban: külföldi, liberális és demokrata barátaink hasonló célokat tűztek ki maguk elé.

Osztrák kollégáink a minap vitték véghez a „véghezvihetetlent”: idén szeptemberben bekerültek a Parlamentbe. Tették ezt úgy, hogy a választások előtt 151 nappal a választópolgárok 7 százaléka (!) tudott a létezésükről. Tették ezt úgy, hogy a televízióban nulla percet töltöttek el - szemben a többi párt, átlagos 800 percével. Tették mindezt úgy, hogy egyetlen támogatójuk sem volt, a bankszámlájukon pedig tized annyi pénz sem volt, mint a többi pártén.

De felismerték azt, amit az európai liberálisok mindegyike: a világválság után megborult gazdasági- társadalmi- és politikai berendezkedés elszabadította az indulatokat. Emberek milliói elégedetlenek, frusztráltak. Nem hisznek egy jobb jövőben, nem hisznek a politikusaiknak, és nem bíznak egymásban. Az osztrák liberálisok – csakúgy, mint kontinens szerte dolgozó kollégáik és mi magunk, a Magyar Liberális Párt – rájöttek: nekünk oda kell mennünk az emberekhez. Meg kell hallgatnunk őket. A valós problémákra kell jó válaszokat találnunk. Ez pedig nem megy olyan módszerrel, ahogyan a jelenleg politikai palettánkon szereplő parlamenti pártok operálnak.

Sokan kérdezik, hogyan vonhatunk le messzemenő következtetést, hogy a Magyar Liberális Párt jelöltje, dr. Vargha Nóra 13 százalékot ért el a fóti időközi választáson. Nem tesszük. Egyet mutatott meg ez a választás, minden kétséget kizáróan: igény van a liberális gondolatra. Van igény egy olyan politikai erőre, amely az embert helyezi a középpontba, és amely odamegy az emberekhez.

Egy emberarcú Magyarországért szálltunk harcba, mert mi magunk is egy olyan társadalom része kívánunk lenni, amelyhez jó tartozni. Európai tendencia, hogy újra meg kell küzdenünk egy veszni látszó világért, amelyben miénk, embereké a főszerep. Mi elkezdtük. Jó látni, hogy nem vagyunk vele egyedül.