Nyílt levél Orbán Viktornak

Tisztelt Miniszterelnök úr,

Nagy örömmel láttuk, milyen értékes látogatást tett hazánkban a türkmén elnök, Gurbanguly Mälikgulyýewiç Berdimuhammedow. Fiatal liberálisokként, világról gondolkodni kívánó fiatal értelmiségiként – némiképp az Ön 1988-as nyomdokaiba lépve – engedje meg, hogy néhány gazdasági- társadalmi- politikai tényezőt kiemeljünk, amelyek érdekes párhuzamot teremtenek országaink között, és arra sarkallják a közép-európai ember fiát, hogy valóban a világnak ebben a térségében keressen baráti kapcsolatokat, ha már elindult azon az úton, amelyen Magyarország.

Türkmenisztánban lassú ütemben megy végbe a gazdasági reform. Az elavult gazdasági struktúrát földgáz- és gyapoteladásból kívánják finanszírozni. Az állam nem tervez sokat, ha privatizációról van szó. Sokkal inkább igyekszik állami kézben tartani a cégeket. 1998 és 2002 között a társadalom nélkülözni kényszerült az exportfolyosók fejletlensége miatt, valamint azért, mert a nagy nehezen eladott gáz szállítási útvonalai alulfejlettek voltak. Nem árt megjegyezni a nagyméretű külső adósságszolgálatot sem, amely ellen viszont harcolni kell.

Türkmenisztán függetlenségét mi, magyarok 1992-ben ismertük el. Az ország akkori vezetője megtartotta 1985-től fennálló hatalmát, és az elméleti rendszerváltás után csak növelte azt. 

Türkmenisztán államformája köztársaság. Vezetését tekintve egypártrendszer, az elnököt élete végéig választják. Az első olyan választást, amelyen több elnökjelöltre is lehetett szavazni, 2007-ben tartották. Nemzetközi megfigyelők szerint a választás nem volt tisztességes.

Ugyan az elmúlt négy évben keményen dolgozott az Ön kormánya: a kétharmadnak köszönhetően megdöbbentően rövid idő alatt volt képes úgy átalakítani az ország jogrendjét, hogy súlytalanná váljon az Alkotmánybíróság, kiüresedjen a parlament szerepe – egyúttal búcsút intve az egykori ’48-as követelésnek, „felelős Minisztériumot Budapesten” -, megváltozzék az ország neve, már csak az útlevelekben és egyéb hivatalos iratokban is megemlékezve arról, hogy nekünk nem kell a köztársaság. Ugyanakkor ez mind semmi ahhoz képest, hogy - a szóbeszéd szerint idehaza is bevezetendő - prezidenciális rendszerben az elnököt haláláig is választhatóvá lehetne tenni. Nem kéne többé olyan csip-csup ügyekkel foglalkoznia, mint választás. Több milliárd forintot elvesztegetünk egy-egy ilyen színházra 4-5 évente. Ebből nagyon sok stadion kitelik.

Türkmenisztán - Abszurdisztán összehasonlítás.jpg

A 2006-ban váratlanul elhunyt türkmén elnök az ország bevételének nagy részét arra fordította, hogy kifejezze saját nagyságát. A főváros hatalmas fejlesztésben részesült, ugyanakkor a vidéki lakosság jelentős része nyomorog.

Türkmenisztán korrupciós fertőzöttsége nagy, ezért a vezetők jobbnak látták az ország valutatartalékait egy külföldi bankszámlán elhelyezni.

A türkmén vezetés ingyenes víz-, gáz- és áramszolgáltatást ígért, amelyet meg is valósítottak, de gyakoriak a kimaradások.

Türkmenisztánban az írástudatlanság 2,3%. Magyarországon ez az adat 0,2%. A diktatúrával való kapcsolatfelvételt még 2011-ben kezdeményezte az akkori köztársasági elnök, Schmitt Pál.

Türkmenisztánban üldözik az ellenzékieket, nincs vélemény- és sajtószabadság. A vallásukat gyakorolni igyekvő alternatív egyházak inkább illegalitásba vonulnak, mert a bejegyeztetés folyamata csak nehezíti a működésüket, úgyhogy inkább bele sem fognak. Szerettük volna megkérni Iványi Gábort, hogy kommentálja ezt a bekezdést, de úgy gondoljuk, több bajt már nem hozunk a Magyarországi Evangélikus Testvérközösségre.

Levelünket egy kéréssel és egy javaslattal zárnánk.

A javaslat nem más, minthogy a fent említett politikai- és szociális hasonlósághoz még egy társadalmi tényezőt emeljünk be, amely minden bizonnyal megoldaná az elkobzott magánnyugdíj-vagyon ellenére is mindennapos kihívást jelentő nyugdíj-rendszer problémáját. Türkmenisztánban a nők születéskor várható élettartama 65 év, a férfiaké mindössze 58. Amennyiben ezt a társadalmi-gazdasági tényezőt is sikerül célba vennie Magyarországnak (tekintve az állami kezelésben lévő kórházak és SZTK-k állapotát, ez nem is lesz nehéz), úgy a jelenlegi nyugdíjkorhatárt – és egy átlagostól nem sokban különböző embert tekintve – az állam öregségi nyugdíjfizetési kötelezettsége legfeljebb néhány hónapig állna fent, egy-egy ember esetében, ez is inkább csak a nőket érintené. Ezzel hazánk lehetne az első Európai Uniós (?) ország, amely megoldotta az öregedő társadalom problémáját.

Kérésünk, hogy ne álljunk meg itt. Ne halogassa a Kim Dzsong Unnal való találkozást. Ugyan Türkmenisztán a világ egyik legsötétebb diktatúrái közt számon tartott ország, de még van hová fejlődnie. Azt kérjük, ha emberi- és kisebbségi jogok sérüléséről, a demokratikus intézmények sárba tiprásáról, társadalom semmibevételéről van szó, tanuljunk a legjobbaktól! Ne féljünk az esetleges kivégzéstől, vegyük fel a kapcsolatot Észak-Koreával!

türkmén 2.jpg

További sok sikert kívánunk a félázsiai ország teljes elázsiasításához!

a Fiatal Liberálisok nevében tisztelettel,

Bősz Anett