A politikus is ember – avagy egy békéscsabai grillezés tanulságai

Hogy ezért éri meg csinálni, azt talán túlzás volna állítani, hiszen sok mindenért mondtunk le sokan, sok mindenről, annak érdekében, hogy elinduljunk az úton, melynek célja az orbáni rendszer megdöntése. Most az általános elfordulás idejét éljük. Azt az időt, amikor az újak, a tenni vágyók megkapják az ostorcsapásokat a társadalomtól, azok helyett, akik elrontották. Voltak, akik elrontották. A demokrata oldalon is. Kétségtelen: nehéz ilyen társadalmi-gazdasági helyzetben hinni még bármiben is. De hogy olyan emberektől vitassák el a bizalmat, akiknek éppúgy nincs múltjuk, mint az egyre csak erősödő szélsőjobbnak, egyszerűen rossz döntés. Sokszor halljuk a mondatot a Jobbikról, hogy „óh, ők még nem voltak, most hadd kapják meg ők a lehetőséget”.

És azok, akik szintúgy nem voltak még, de a saját szabadságukat nem más szabadságának korlátozásán keresztül kívánják megvalósítani? Hát azok, akik alig elvégezve a középiskolát, vagy még csak haladva az érettségi felé, esetleg egyetemi tanulmányaik közepette, vagy fáradtan, munka után, úgy döntenek, hogy szabadidejüket azzal töltik, hogy segítenek egy politikai formációt előbbre juttatni? Egy olyan politikai formációt, amely érti a nyelvet, amelyen Nyugat-Európa beszél.

bekescsaba_foter.jpgA zárt, magába forduló társadalmak azok, amelyek a leggyorsabban fordulnak zuhanórepülésbe, ha baj van. Ez történt az elmúlt öt évben, de egyébként sem volt rózsás a helyzet – ezt is be kell ismerni. Való igaz: éppen akkor szoktatják a magyarokat még keményebb gyűlöletre, amikor a szemünk előtt zajló történelmi folyamatok elfogadásra, szolidaritásra, nyitottságra taníthatnának. Ha ennek ellenszegül egy pici ország zsugorodó támogatottsággal rendelkező kormánya, akkor minden elveszett. 

A civilek megmutatták, hogy lehet ezt máshogy is csinálni. Civilek. A hivatalos szervek és a kormány helyett. Rettenetes ugyanakkor, amikor megfogalmazódik, hogy a civil csak jó lehet, a politikus meg csak rossz. Ebben az esetben is elveszett minden. Mintha beletörődtünk volna, hogy ami most van, már mindig így lesz, és kizárólag a hatalommal szembemenő, „rendszeren kívüli” kezdeményezések azok, amelyeket elfogadhatunk. Ez azt jelenti, hogy egy jelentős társadalmi csoport egyáltalán nem számít változásra: ezek a keretfeltételek, akkor majd létezünk ezek mellett – gondolják.

Nem a mundér becsületét védem: nem volna illendő önmagamért kiállni egyetlen, öncélú üzenettel, és még csak azt sem várom az olvasótól, hogy fenntartások nélkül fogadja a címet. Azt figyelem meg, hogy egyre több megyei szervezőnk, alapszervezeti elnökünk, önkormányzati képviselőnk (vagy olyan, aki nem is jutott be, de jelölt volt, és becsülettel végig küzdötte a kampányt) definiálja önmagát politikusként – függetlenül a fenti, tagadhatatlan helyzettől. Ez a nyüzsgölődő, színes forgatag, ez az aktív közösség lassan formát ölt, és már csapatként érzékeli magát. Országos csapatként. Micsoda szomorú dolog: a mainstreem média szüntelenül nevez bennünket „egyszemélyes pártnak”, miközben folyton növekszik ez az egész, egyre több helyi és országos ügyet visz.

szogesdrotos_kerites.JPGBékés megyében sokszor jól működnek a közös projektek. Gyulán néhány méter dróthálóval és szúrós szavakkal tiltakoztak az akkor még csak tervezett határzár ellen. Részletek itt

Igen, nőni kell még - nem tagadom. De akad még itt egy tagadhatatlan tény: a megalakulásunk pillanatában vonták meg tőlünk a bizalmat sokan, akik az újságírói toll másik oldalán állnak, és olyanok is, akik a képernyők előtt ülve mormolnak maguk elé valamit, amikor egy újabb újságcikk kerül a szemük elé.

A pártokból csak azt a három-négy embert érzékeli mindenki, akik stúdiók rendszeres vendégei, sajtótájékoztatók előadói, pedig mennyivel többről szól ez az egész! Arról szól, hogy mi, akik hasonlóan – vagy akár azonosan – gondolkodunk a világról, hiszünk abban, hogy a helyzet javítható, és közösen küzdünk érte. A mostani speciális. Nincsenek rajta javítani valók. A mostani helyzetet úgy, ahogy van, meg kell változtatni. Kompromisszumok nélkül. Egyetlen eleme sem kell ennek az autoriter rendszernek. Egyetlen eleme sem kell egy olyan rendszernek, amely alaptörvényi szinten vitatja el az egyenlő bánásmódot és az azonos jogokat egy-egy társadalmi csoporttól. A világ, a mi kontinensünkön másfelé tart. A fejlődésből rekesztjük ki önmagunkat, ha egy morzsa is megmarad a jelenlegi rendszerből. Persze, ehhez versenyképes alternatíva kell. Olyan alternatíva, amely másik irányba lejtő pálya mellett is képes felülkerekedni.  

Amikor meghívnak valahová, ahol jól működik egy alapszervezet, mindig rádöbbenek, hogy olyan emberekkel alkotunk egy közösséget, akik másokkal és a környezetükkel törődnek a szabadidejükben. Közben barátságok köttetnek, akár szerelmek szövődnek, óriási bográcsozások szerveződnek, gyártódnak a meghívók a sörözésekre, klubdélutánokra, vitaestekre. Kimondatnak olyan igazságok, amelyet manapság egyre több munkahelyen kell magunkban tartani, ha nem akarunk balhét…

A magyar társadalom közösségei jó ideje szétverve hevernek. A makromutatóink – némi kozmetikázás után – egészen pofásak, de ez a társadalom Európa egyik beteg embere. Sokan ellenségeket látnak a másikban, vagy saját csapattársuk ellen is fordulnak, ha egy balul elsült helyzet adódik.  

Ez a közösség másmilyen. A Liberálisok tagjai olyan helyi közösségeket teremtettek, amelyek nyitottan várnak minden arra járót, legyen szó Veszprém-, Szabolcs-, vagy Békés megyéről. Ki kell látni azok mögül a mikrofonállványok mögül, és az igényt sem szabad elfeledni, hogy be kell látnunk azok mögé. Néha azt sem tudom, mi hiányzik, ha elkap a stúdiók és végeláthatatlan íróasztali feladatok gépszíja. Aztán egyszer csak eljutok Békéscsabára, vagy bárhová máshová, ahol a helyi központi figurák személyiségétől függően eltérő hangulatú, stílusú és habitusú társaságok várják, és rájövök, hogy miért is fogtam bele ebbe az egészbe.

A csabai Elefánt klub sokat látott teraszán esőben is lehet grillezni, és - kivételesen - nem hivatalos keretek közt politizálni. Azért a vacsora sem volt elhanyagolható! 

A magam részéről nem tudom nézni, ahogyan egymás ellen fordul metró utas és metró utas, segíteni vágyó és segíteni vágyó, civil és civil, politikus és civil... hosszasan lehetne még folytatni.

Tévedés, hogy ez mindenhol így van. A habonyi kommunikáció pont ezt célozza: azt akarja elérni, hogy ne lássunk ki ebből a mindent lehúzó mocsárból, és higgyük el, hogy az emberek már csak ilyenek. Ez nem igaz. Elég kitenni a lábunkat az országhatáron kívülre (már az sem feltétel, hogy nyugat felé tegyük ezt), és azonnal egyértelművé válik, hogy egy aljas játszma szerencsétlenül járt eszközei azok, akik képesek nap mint nap tudatosan generált gyűlölettel a szívükben ébredni, és ellenséget keresni bármely honfitársunkban. Egy aljas játszma eszközei azok is, akik látják a problémát, de tétlenül ülnek.

A csabaiak újból megmutatták nekem, hogy mi mindenre képes a Liberális Párt egy-egy lába. Közel van már, amikor összeérnek ezek a kis gyöngyszemek, és az országos háló éppolyan képet mutat magáról, mint amilyet ezek a csapatok.

Csabai csapat, nagyon szépen köszönöm a vendéglátást!

----------------------------------

Az elmosódott/bemozdult képekért elnézést kérek, az öregecskedő telefonom a hibás. No meg az, hogy egy buliban az emberek időnként mozognak. :)