A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért három napos kongresszusa tegnap kezdődött Londonban. A rendezvény a jövő évi Európai Parlamenti választások kampányhajrájának nyitányaként is felfogható. Az európai liberálisok úgy látják: óriási harcban dől majd el, vajon Európa tovább sodródik-e az újjáéledő nacionalizmus, jobb- és baloldali populizmus irányába, vagy képes lesz megújulni, és egy elfogadó, mindenki számára esélyegyenlőséget biztosító, nyitott szemléletű közösséggé válni, amely valós megoldásokat kíván a világgazdasági válság okozta gazdasági- és társadalmi problémára.

A mai napon Sir Graham Watson nyitotta a sort a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért párt kongresszusán, melyen a legfontosabb kérdés az, vajon képes-e több teret nyerni az európai liberalizmus jelen körülmények között, amikor mind több populista és nacionalista hangot hallat a nemzetközi közösség több tagállama – mondhatni, európai betegséggé nőtte ki magát a véget nem érő, minden realitást nélkülöző ígérgetés. Ennek kíván véget vetni az európai liberálisok alkotta közösség. A Liberálisok és Demokraták Szövetgége Európáért párt vezetői arra kérik pártcsaládjukat: minden eszközzel harcoljanak azért, hogy a jövőben országuk még több liberálist delegáljon az Európai Bizottságba, mert ez a kollektív szabadság biztosítéka.

A közös, szabad piac elengedhetetlen az Európai Unióban ahhoz, hogy megvalósuljon a munkaerő, az áruk- és szolgáltatások, a szellemi termékek szabad mozgása a tagállamok között. Míg nálunk a - Chikán Attila által reálgazdasági nonszensznek nevezett - központosított rezsicsökkentés és az "erős" nemzetgazdaság kiépítése folyik, addig az európai politika arról beszél, hogy egységes európai energiapiac volna a helyes célkitűzés, amely biztosítaná, hogy a posztkommunista országok függetlenedhessenek a Gazpromtól. Miért kéne még mindig egyetlen cégtől függeni? - teszik fel a kérdést az európai liberálisok. Többek közt erről szólt a konferencia tegnap, amikor az erőforrások hatékony elosztásának témaköréhez ért a „Növekedés és Versenyképesség Európában” című értekezleten.

A konferencián felszólalók tudják: óriási feladat hárul Európa-szerte a gazdasági szakemberekre és a politikusokra: talán a valaha volt legnagyobb gazdasági krízis kellős közepén van a világ, és még nincs vége. Ez azonban - ahogyan ők látják - nem lehet korlátja a növekedésnek és a versenyképességnek a kontinensen. Okosan kell költeni, nem visszariadni a beruházásoktól, egyenlő elbánásban részesíteni a munkaerőpiac valamennyi szereplőjét, és legfőképpen nyitni a nemzetközi közösség felé, ahelyett, hogy bezárkóznánk egyetlen nemzetgazdaság határai közé, hiszen egyetlen ország sem képes szövetségesek nélkül úrrá lenni a 2008 harmadik negyedévében ránk zúdult financiális krízisen. Ezt közösen kell megoldani, és kezet nyújtani egymás felé.

A liberalizmus nem pusztán a szabad piacért küzd. A liberalizmus azért küzd, hogy mindenki, aki Európában él, egyenlő esélyekkel indulhasson a pályán. A liberalizmus azért küzd, hogy a populizmus és az újjáéledő nacionalizmus, a végeláthatatlan osztogatás és a tagországok államadósságának növelése ellen egyre erősebben emelje fel a szavát.

Sir Graham Watson, az ALDE párt elnöke elmondta: Európa nem gyógyír mindenre, de ha a liberalizmus nem elég erős, ha a liberalizmus nem kap teret az Unióban, ha úrrá lesz az euroszkeptikus gondolkodás, és megfogalmazódik tagországokban, hogy elhagyják a nemzetközi közösséget, akkor gondoljanak arra, hogy a közös piac több millió munkahelyet teremtett. Euro-milliárdokat profitálunk belőle közösen, és egyenként. Ha az Unió nem fejlődik tovább, akkor a közös piac, a kollektív szabadság, az esélyegyenlőség lehetőségét lopják el a polgároktól a populisták. Sir Watson úgy fogalmazott: „a liberálisok lehetnek a láng Európa gyertyáin”. Hálás, hogy London otthont adott az európai liberálisoknak és demokratának, hiszen ez az a hely - az egész világot egy egészen kis helyen magába foglaló metropolisz -, ahol megszületett Stuart Mill.

„Mindannyian különböző identitásokból állunk” – mondta az Egyesült Királyság liberális miniszterelnök-helyettese, Nick Clegg. A brit Liberálisok és Demokraták elnöke hozzátette: édesanyja holland, édesapja félig orosz. Londonban, ahol évente tízezrével érkeznek a különböző nációk, elengedhetetlen, hogy intelligensen álljanak a bevándorláshoz. Fontos, hogy közösen hozzunk döntéseket, fontos, hogy a legösszetettebb kihívásra, a 2008-as világgazdasági válságra felelős választ és megoldásokat találjunk. A globalizált világban fontos, hogy az Unió vezetői és pártszövetségei felelősséggel tekintsenek feladataikra, és felvegyék a kesztyűt az olcsó populizmussal és az újjáéledő nacionalizmussal szemben. Biztonságot és fenntarthatóságot csak úgy biztosíthatunk az európai polgároknak, ha felelős gondolkodással állunk feladatainkhoz, világosan, tiszta liberalizmus – ez az, amire a nemzetközi közösségnek szüksége van. A ránk nehezedő feladathalmaz kizárólag nyitott szemlélettel oldható meg.

Cecilia Malmström, a belügyekért felelős Európai Biztos elmondta: addig, amíg vannak diktatúrák, addig, amíg van szegénység a világban, lesznek emberek, akik az Európai Unióban akarnak letelepedni. Nap mint nap halnak meg azért, hogy kijussanak saját országuk határain túlra, és új életet kezdjenek az európai nemzetközi közösségben. Hogy új otthonra leljenek, maguk mögött hagyva egy országot, ahol szenvednek. Ez nem egy olyan kihívás, amely elől elbújhatunk – fogalmazott Malmsröm. Ezen felül nem felejthetjük el, hogy az EU társadalma öregszik. Elengedhetetlen számunkra a munkapiacra történő bevándorlás. Az fogja biztosítani a gazdaság fenntartható fejlődését, ha az EU szívesen látja a máshonnan érkező tehetséget, munkát, munkaerőt. Ahogyan ő látja: a hozzáadott érték a közös munka.

A biztos úgy zárta beszédét: a közösségnek minden eddiginél nagyobb szüksége van egy olyan politikai erőre, amely felemeli a szavát a szabadságért, felemeli a szavát az esélyegyenlőségért, felemeli a szavát az Európai Unióért, és az európai ideáért.

A kongresszus hivatalos megnyitójának kétséget kizáróan legnagyobb sztárja, az Európai Liberálisok és Demokraták Európai Parlamenti frakciójának vezetője, Guy Verhofstadt volt. Tőle megszokott, kiváló humorral fűszerezett beszédben ő is ostorozta az euroszkeptikus, populista és nacionalista irány erősödését a kontinensen. Kiemelte: az Európai Unió egyik legnagyobb pénzkidobása, hogy olyan politikusoknak ad fizetést, melyek ellene beszélnek. Egyik javaslata a költségek csökkentésére e politikusok azonnali menesztése. Három millió munkahelyet teremtett az Európai Unió, csak az Egyesült Királyságban. Hogyan beszélhet bárki is arról, hogy nem lenne gond, ha a szigetország elhagyná az EU-t? Hogyan maradna talpon ez a gazdaság e nélkül a három millió pénzkereső nélkül? – tette fel a kérdést.

Verhofstadt aggodalmát fejezte ki, hogy az Európai Unió befolyásából veszített a globalizált világban. Erre nem válasz, hogy óriásira növeljük az állam szerepét egy országban. Nem megoldás, hogy önálló irányt szabunk nemzetállamoknak. Egyetlen egy tagállam sem képes egyedül választ adni a 2008-as világválság óta fennálló kérdésekre és problémákra. Kizárólag egy hatékony, eredményes, demokratikus, fenntartható Európai Unió keretein belül lesz elérhető a válságból való kilábalás. Felhívta a figyelmet, hogy még mindig tart a válság, a különutas megoldás pedig veszélyezteti az adott ország kilábalási esélyeit.