A hétvégén Scheiring Gáborral és kampánycsapatával tekertem Veszprémből, egészen Balatonfüredig. Gábor blogbejegyzése arról árulkodik, hogy ő bizony – mint Párbeszéd Magyarországért egyik alapítója, elnökségi tagja, országgyűlési képviselő, a Veszprém 02-es (Várpalota-Füred) választókerület ellenzéki képviselőjelöltje 2014-ben, közgazdász, szociológus, a Cambridge-i Egyetem doktori hallgatója, egy barátnő büszke társa és egy almádi ház gazdája – valóban törődik a választókörzetével, a hellyel, ahol él, és az emberekkel, akik körülveszik őt. Ez a biciklitúra mindennél jobban fejezte ezt ki!

A kampány helyett most a doktori disszertációját írhatná egy működő demokráciában, ahol az ember nyugodt életet él, és tervezhet évekre előre, de ő itt van, és azzal törődik, hogy a hazája újra egy demokratikus jogállam lehessen, ahol senkinek sem kell félnie, és amely képes lesz a fenntartható fejlődés útjára lépni. Egy ilyen embert ismertem meg Scheiring Gáborban, nem kevésbé jókat azokban az emberekben, akik vele tartanak, és a kampány hajszájában képesek megállni egy pillanatra - egy olyan helyen, ahol térkép a táj -, és megmutatni, mennyi mindent lehetne jobban csinálni, mint az elmúlt négy évben.

Egy olyan Magyarországért fogtak össze az ellenzéki erők, amely mindenkié. Ahol nem vitatnak el kisebbségektől jogosítványokat, ahol mindenki szabadon élhet egy olyan életet, amilyenről egykor álmodozott, mert a gazdaság esetlenségei nem szabnak határt a képzeletének. Mert nem kell elmenni ahhoz külföldre, hogy az ember megvalósíthassa önmagát.

Fiatalok és idősebbek, szocialisták és szociáldemokraták, zöldek és liberálisok egy emberként küzdenek az elveszett jogállamért, a széttöredezett demokráciáért, egy olyan társadalomért, amely már régen szomjazza a békét. Azt a békét, amelyet a kampány olyan napjai nyújtanak, amilyen március 22. is volt. A víz világnapján meglátogattuk a magyar tengert, és megmutattuk, hogy egy színes, sportos, környezetvédő, demokrata társaság képes együtt tekerni a közös célért, még akkor is, ha a motivációik egészen eltérőek, amivel a túrára, vagy akár a kampányba érkeztek.  

Hogy a kampánynak mégiscsak van emberi arca, annál jobban nem mutatja semmi, hogy szélfútta arccal, kipirulva, csapzottan ültünk a túrát követően, a lakossági fórumon. Sok mindent elmondtunk, mert sokfélék vagyunk, egyben azonban egyek: hogy változásért kiáltunk, akárcsak a társadalom elsöprő hányada. Ilyen napok után érzem azt, hogy bármilyen nehéz is az út, és bármennyire lesz is nehéz április 6. után – történjen aznap bármi -, képesek leszünk rajta végigjárni. Ha nem előbb, akkor utóbb.

Az első megállónk Szentkirályszabadján volt, ahol Radnóti verset kaptunk ajándékba, a Radnóti-ház kertjében. 

Mert ez az az út, amely a magyar társadalom érdekeit szolgálja. Amely a háború helyett a békére törekszik, amely a hatalom központosítása helyett az emberrel törődik, egy szűk réteg helyett figyel mindenkire, különösen az elesettekre – mert rengetegen vannak, és attól, hogy az út széléről árokba rúgva már nem látszódnak, még nem jelenti azt, hogy az elmúlt négy év csinált egy jobb országot.

Azok a politikusok lesznek képesek jobb országot csinálni, akik felismerik, hogy kizárólag az emberekkel kéz a kézben lehet és szabad politikusnak lenni. Mert politikusok nem azért lettünk, hogy hatalmat gyakoroljunk, hanem azért, hogy a hazánk érdekét szolgáljuk. Ez a színes társaság, - amely gyakorta mutatkozott igencsak szedett-vedettnek, valahol út közben, Veszprém és Balatonfüred között – minden bizonnyal képes lesz arra, hogy így működjön. Már „csak” 105 ilyen társaságra van szükség, és minden bizonnyal ki lehet húzni az országot a kátyúból. Egészen jól haladunk!

Az eseményről készült videót itt lehet megtekinteni. Operatőr és vágó: Mezricky Beáta