Orosz lapok szivárogtatták ki, hogy a magyar és az orosz kormány – Magyarországon legalábbis – teljes hírzárlat mellett aláírta a 10 milliárd Euróra rúgó szerződést, melynek keretében hazánk azért vesz fel hitelt Oroszországtól, hogy megkezdődhessen a paksi atomerőmű bővítése, amelyből az oroszok profitálnak majd.  

Az Orbán-kormány utolsó heteiben – mikor még nem ügyvezető kormányként működött a kétharmados talapzaton álló gépezet - napvilágot látott a Paksi Paktumként elhíresült, titkosított szerződéstervezet. Civil szervezetek, pártok és nagy tömegek tiltakoztak amiatt, hogy a kabinet nem egyeztetett független szakértőkkel, az ellenzékkel, de főképp nem konzultált a társadalommal. Csakúgy, mint az elmúlt négy évben, legyen szó bármilyen szakpolitikai területről.  

Nem konzultált pedagógusokkal és intézményvezetőkkel arról, milyen iskolát célszerű működtetni, milyen tantervvel és főként milyen tankönyvekkel. Szemmel láthatóan nem volt kíváncsi a szülők álláspontjára abban a kérdésben, hogy ők vajon szeretnék-e, hogy a tizenegy (!) éves gyerekük azt tanulja hittan órán, hogy a homoszexualitás súlyos, halálos bűn, vagy hogy szeretnének-e elégséges felvilágosítást a középiskolás gyermeküknek ahelyett, hogy ennek híján nem kívánt terhességbe szaladjon bele a tinédzser lányuk.

A nemzeti konzultáció mindig egyoldalú volt és mindig nagyon drága. Orbán Viktor levélben közölt, a nemzet meg tűrte, hogy az adóforintjait olcsó propagandára költse a miniszterelnök. A konzultáció már nem terjedt ki az egypárti, oktrojált alaptörvényre, amelyre a kétharmad szerint azért volt szükség, mert az előző alkotmány "sztálini" volt, holott az 1989-es Alkotmány – minden Fidesz-KDNP-s váddal ellentétesen – demokratikus volt, konszenzuális jellege pedig tükrözte széleskörű támogatottságát. A ’89-es Alkotmány egy fiatal, gyönge demokráciát tartott a vállán, amelyet négy év alatt romba lehetett dönteni. Éppen olyanok döntötték romba, akik annak idején legfiatalabb megálmodói és megalkotói közül érkeztek, és akikben nagy reménye volt a magyar társadalomnak. 

A nemzet a romok alatt, a kormány a romokon, és az elmúlt négy évhez méltóbb búcsút nem válaszhatott volna Orbán Viktor, mint hogy titokban írta alá a sokat vitatott paksi szerződést, amely 3 ezer milliárd forintnyi adósságot tesz a magyar társadalom nyakára, történelmi csúcspontra emelve ezzel az államadósságot. Méltó búcsú a négy évtől, méltó búcsú a látszat-európaiságtól, méltó búcsú a látszatdemokráciától.

Mintha csak a hetvenes években lennénk: az orosz sajtó szivárogtatta ki, hogy megtörtént a paksi szerződéskötés. A magyar kormány eltitkolta volna. De miért most írták alá? Néhány nappal a választások előtt? Ha annyira magabiztos a Fidesz, nem várhatott volna ez a választásokat követő időszakig? Ez lehetett volna az új orbáni ciklus első nagy lépése. Vagy mégsem?

Mit tud Orbán Viktor, hogy mindenképp pecsétet kellett ütni az orosz-magyar „barátságra”, amely Vlagyimir Putyin országának busásan megtérül, a magyarok azonban egy időre búcsút inthetnek a lehetséges alternatív energiatermelési módokért történő beruházásoknak, no meg Euromilliárdoknak, amelyet évtizedek múlva is fizetni fogunk – már ha marad egyáltalán adófizető ebben az országban, mert jelen állások szerint a számuk egyre csak fogy.

Nincsenek illúzióim, a paksi bővítés biztosan jó üzlet a Fidesz-körüli vállalkozói köröknek. De miért írták alá a választás előtt, ha úgyis marad a Fidesz? Mit tud Orbán Viktor? Mit tud a kormány? Hiszen olyan szépek azok a közvélemény kutatások. Vagy mégiscsak Churchillnek volt igaza, amikor azt mondta: „annak a statisztikának hiszek, amit én magam hamisítottam”.

Április 6-án a választóknak lesz lehetősége megírni a statisztikákat. A paksi szerződéskötés lehengerlő gyorsasága, az aláírás körüli titkolózás és megkötésének időpontja azt mutatja, hogy a kormánypárt rémesen rosszul játssza a magabiztos, kétséget kizáróan kormányon maradó többséget. Sokkal inkább néz ki úgy a képlet, hogy Orbánék gyűjtögetnek. Tudják, hogy a következő négy évben nem terem számukra babér? Annak ellenére, hogy ennyire lejt a pálya? 2002-ben is ezt tették. Ha a választópolgárok is ugyanazt teszik, mint 2002-ben, akkor április 7-től valóban új fejezet nyílik az ország történelmében. A kormány jelt adott. Rajtunk múlik, értünk-e belőle.