A kerítés nem más, mint árokásás

Egyelőre valóban nem sokkal több látszik belőle. Néhány árok, egy sóderdomb, amit nem lehet már csak úgy kiásni, ha fölötte húzódik majd a szögesdrót. No meg a szerb határ – tőle néhány méterre. Innen a jogi abszurdum: aki eljut a kerítésig (legyen benne akár jelzőrendszer, akár álljon mellette katona), magyar területen van, így esetében a menekültügyi eljárást meg kell kezdeni. A kerítésépítés jelen állapotában ténylegesen és átvitt értelemben sem több mint árokásás. Magyar és magyar között. Migráns és magyar között. Bajbajutott és viszonylagos biztonságban élő között. Szolidaritást vállaló és hasztalan gyűlölködő között. „Te tetted ezt, király”.

Ez a kormány egyre nagyobb tétekkel játszik, ha a társadalom megosztásáról van szó. Volt itt hajrá magyarok, meg kokárda, aztán haza, amely nem lehet ellenzékben, no meg aki nem szereti a focit, az már nem is lehet igazi magyar, és hasonlók.

Ami most történik, civilizált társadalmak legnagyobb drámáit idézi. Olyan helyzeteket, amikor a hatalmat azon keresztül kívánja megszilárdítani egy politikai erő, hogy elesetteket használ fel riadalomkeltésre. Arra, hogy összeugrasszon embert és embert – mindegy, ki honnan jött, vagy mivel foglalkozik. Nem érdekes, hogy a halál elől menekül. Az a kérdés, hogy megtartható-e a hatalom.

morahalom.jpg

Több milliárd forintot, amelyet a hazai költségvetésbe az EU annak érdekében ömlesztett bele, hogy kezelni tudjuk a páratlanul feldúsult menekülthullámot, kerítésépítésre és elesett embertársaink elleni hangulatkeltésre fordítja a magyar kormány.

Tegnap a szegedi vasútállomáson segédkeztem délután. Két busz érkezett ez idő alatt, és néhány, kisebb csapatokban szivárgó ember. Mind éhesek és szomjasak. A többek ruháján látszik, hogy korábban volt mit a tejbe aprítani. Ez is sokat mond: a legelesettebbek otthon esnek el. De most az ideérkezőknek sincs már semmijük sem. Amikor két fiú megérkezik idős édesanyjukkal, aki egy sportpapucsban utazik hetek óta, kisebesedett lábakkal, vagy amikor két huszonéves fiú az elhagyott, náluk fiatalabb társukat keresik, aki tizenhét éves, fogalma sincs semmiről, és az egyetlen biztos ponttól keveredett el az úton: a szerető baráti társaságtól… Innentől nincs mit magyarázni. Aki ilyen emberek előtt, akikre a biztos halál várna hazájukban, egy ország vezetése képes kerítést húzni, az minősíthetetlen. Ők olyan országok állampolgárai, ahol sokan inkább megcsonkítják magukat, mint hogy az Iszlám Állam katonái megerőszakolják, rabszolgává tegyék őket

szeged_01.jpgMórahalmon az ember a helyi vezetés aljas hangulatkeltése miatt már nem is gondolkodik azon, hogy úgy kérjen útbaigazítást: „merre van a kerítésépítés?” A kérdésfeltevés helyette inkább így hangzik: „hol találjuk az Erdei Iskolát?” Hát, nem szörnyű? Inkább, minthogy újra megkezdődjön a végeláthatatlan monológ: „szemétládák vagytok, akik a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor magyaroknak fordítottatok hátat, most ölelgetitek ezeket a feketéket”. És akkor még nem használtam azokat a kifejezéseket, amelyeket embertársainkra használnak honfitársaink. Olyanok, mint „patkányok, élősködők, csúszómászók, bélférgek”. Jól ismerjük a mondatokat, hogy „miért nem maradsz otthon a k…a anyádba?”  

Ha valaki felteszi az ostoba kérdést, hogy vajon nem furcsa-e, hogy ezeknek az embereknek abban az egy szál hátizsákjukban több pénzük van, mint azoknak, akinek a kertjeik alatt átgyalogolnak, hogy eljussanak egy biztonságos menekülttáborba, gondoljanak arra, hogy nekik most a zsebeikben és a zsákjaikban van mindenük. Egy ház, egy autó, egy lakás, minden ingóság. Ezer-kétezer Euró. Talán három. Mert a háború sújtotta övezetben fillérekért vásárolják föl egy élet munkáját ismeretlenek, akiknek kilétét senki sem firtatja.

A tegnapi napon, látván azt, amit a szegediek a semmiből felépítettek, majd azt, amit Mórahalom határában a kormány építtet - Lázár János cégén keresztül, EU-s pénzekből, mit sem törődve az emberi sorsokkal, a valódi problémával és a valódi megoldáskereséssel -, azt kell, mondjam, betemethetetlen árok keletkezett ember és ember között. Az ország vezetése magára vállalta a gyalázatot, hogy maga mélyíti el végérvényesen, és lesz a kontinens fekete báránya, holott egy olyan nemzetközi közösség tagjai vagyunk, amelynek legfontosabb értékei a szabadság és a szolidaritás. Orbán Viktor nemes egyszerűséggel porrá zúzza mindkettőt. Marad helyettük a gyűlölet. A tudatosan generált tévhitek, és a civilek bódéjánál kígyózó sorok, no meg a nekik budapesti vonatról odakiabált, hálálkodó mondat: „ti nagyon jó emberek vagytok. Ti mind nagyon jó emberek vagytok.” Máshol olyan is akadt, aki azt mondta: „angyalok vagytok.”

szeged_02.jpgMarad a Mórahalomra hordott kavics, szögesdrót, és az adófizetők pénzéből ott sínylődő rendőrök, akik a portengerben ácsorognak naphosszat. Mert itthon ez a rend. Ezt kell őrizni. Mások meg a lángot őrzik, hogy lehet ezt máshogyan is.