Létezik egy párhuzamos világ Magyarországon. Egy olyan világ, ahol ünneplik Adolf Hitler születésnapját, ahol Radnóti-köteteket égetnek, és ahol klánokba szerveződve képzik a „nemzetvédőket” – korosztálytól függetlenül. Az elmúlt hetek gyerekviadalai csupán a jelenség egyik tünete. A valódi probléma ennél sokkal messzebbre nyúlik, és – a Magyar Gárda példája mutatja – a bírósági határozat, a betiltás nem old meg semmit.

A napokban az egész közvélemény felkapta a fejét a hírre: gyerekeknek rendez ketrecharcot a Betyársereg. Az a betyársereg, amelyet a büntetett előéletű Tyirityán Zsolt és Torockai László hoztak létre, miután a Magyar Gárdát betiltották. A nyíltan rasszista, náci szervezet felvételi vizsgát tart a jelentkezőknek, melynek keretében a leendő „harcosok” származását is ellenőrzik. Ha valaki zsidó, vagy cigány felmenővel rendelkezik, nem léphet be a közösségbe.

A régiós klánok edzőtermeket üzemeltetnek, a tagok számára kötelező a fizikai-harci képzés. A Betyárseregnek több mint ezer támogatója és minimum 150, azonnal mozgósítható aktivistája van. Köztük megtalálhatók a futballszurkoló ultrák, a Magyar Gárda egykori tagjai, de sok esetben a Jobbik önkormányzati képviselői is. Tyirityán Zsoltról és Vona Gáborról közös, jó kapcsolatról árulkodó fotó is készült, maroknyi bőrfejű társaságában. A sajtóban megjelent hírek szerint, a szervezet egyik gyűlésén egy olyan amerikai terroristát éltettek, aki megölt egy zsidó származású televízióst. Tyirityán így jellemezte az áldozatot: „olyan volt, mint Kálmán Olga nőben, vagy Bolgár György.”

A jó kapcsolat nem véletlen a Jobbik és a Betyársereg között: utóbbi az országgyűlési választás előtt kijelentette: „a Jobbik a politika szennyében az egyetlen erő, ami mellett kiállunk.” A sereg több szervezete különféle hagyományőrző egyesület zászlaja alatt működik, de közeli kapcsolatot ápol a Nemzeti Arcvonallal is, amelynek miskolci csoportja Radnóti kötetet égetett 2013 novemberében.

 "Fegyverbe”

Fegyverbe szólít a Betyársereg egyik videója. A klipben egy bokszoló addig üti ellenfelét, amíg az nem képes felállni. A bíró ezt tétlenül nézi végig, nem választja szét őket, csak a magatehetetlen emberre kezd el rászámolni. A sportolói mentalitás szikráját sem mutató „győztes” a ring sarkában szenvedő ellenféltől két méterre ünnepli magát, nem törődve azzal, hogy feltehetően súlyos sérüléseket okozott neki az azt megelőző percekben. Ugyanebben az összeállításban láthatók – szemmel láthatóan fizikálisan nem felkészült – tizenévesek, akik ketrecharcban mérik össze tudásukat, „természetesen” fejvédő nélkül.

Emlékszünk még Kovács „Kokó” Istvánra? Amatőrként még az olimpiai bajnoki címet is fejvédőben szerezte: a bokszvilág még élsportolóinak sem engedi meg, hogy védőfelszerelés nélkül lépjenek a ringbe, ez már csak a profik asztala, 20-25 éves tapasztalattal a hátuk mögött.  

A múlt hónapban egy tizenhat éves fiúnak leszakadt a tüdeje. Többen súlyos sérüléseket szenvedtek. Az egyik versenyző kis híján megfulladt a viadal következtében, de gyakoriak voltak a fejsérülések is. Egy 10-12 éves lányt úgy torkon rúgtak, hogy mentőt kellett hozzá hívni. Így derült fény arra, hogy egy koponyasérülés is történt – a kiérkező mentők vették észre. Egy újságírónő megkísérelt utána menni az ügynek. Kereste a gyermekvédelmiseket, a rendőrséget, a sportért felelős államtitkárt, de mind hiába – úgy tűnik, az ügyért senki sem tartozik felelősséggel. Egy esetben indulhatna vizsgálat az ügyben, ha az egyik sérült – vagy annak törvényes képviselője – polgári peres eljárást kezdeményezne. A vád gondatlanságból elkövetett kiskorú veszélyeztetése volna.

A probléma az, hogy a gyerekviadal csak egy a jéghegy csúcsa. Valójában ebben az országban felépült egy párhuzamos világ, amelyet sötét motivációk mozgatnak. Ezek a szervezetek – és önként is motivált tagjaik – gyakorta vesznek részt romák megfélemlítésében, falvak megszállásában. Ezek az emberek – feltehetően több ezren, egyre bővülő körökkel – nem csak antiszemiták, rasszisták, de nyíltan fasiszták is. A június 13-14-én, Újszilváson rendezett magyar motorosok országos találkozójának alkalmából a fajnemesites@gmail.com e-mail címre várják a gyerekfotókat.

Nem az a botrány, hogy egy hároméves kisfiú – egyébként teljesen normálisan, hiszen ebben a korban az ember nem akar mást, csak nagyfiú lenni, motorozni, fegyvereket a kezébe fogni és úgy viselkedni, mint az apukája – beszaladt a ketrecbe, és a bíróval játszott egy meccset. Bárki játszana egy kiscsoportos gyerkőccel, akiben túlbuzog az energia. És mindannyian nagy örömmel hagynánk őt, hogy „legyőzzön” minket. De ezek a szervezetek gyakorlatilag úgy tekintenek ezekre a rendezvényekre, mint a jövő nemzetvédőinek kiképző állomásaira. Itt képzik azokat, akik – az ő fogalmaik szerint – trianoni Magyarországon elszenvedett „elnyomás alatt csak erősödnek”. Akik fenntartják a magyar nemzetet. Akik harcosok, és nem tűrnek meg senki ember fiát ebben az országban, csak azt, aki szittya magyar.

Ami történik, éppen ugyanaz, mint ami a II. Világháború előtt szerveződött, mielőtt a náci Németország létrejött volna. A III. Birodalom azért épülhetett ilyen gyorsan, mert Hitler szavára tömegek rezonáltak. Üvöltő társadalmi különbségeket teremtett a Weimari Köztársaság. Ami a jómódú lakosság számára az „arany ’20-as éveket” jelentette, a leszakadóknak nyomort, éhezést és reménytelenséget. A ketrecharcot úgy jellemzik: „sok a szegény család Magyarországon, gyermekeiknek gyakran ez az egyetlen esélye a kitörésre”.

 A „kis betyárok” toborzása, a viadalaik csupán egyetlen tünete annak a betegségnek, amiben szenved az egész ország. Ha gyerekek abban a tudatban nőnek fel, hogy a nyomorból való kiút az, ha péppé verek valakit a ketrecben, és ezért jó pénzt kereshetek, nagyon nagy a baj. Nem most kezdődött, közel egy évtizede épül hazánk sötét világa. Tagjai gyakorta említik, hogy köztük járnak a „2006-ban edződött harcosok” is.

Ezt a problémát nem lehet lerendezni annyival, hogy törvényjavaslatot nyújtunk be a gyerekviadalok azonnali beszüntetése érdekében. Ha úgy gondoljuk, ez mindent megold, az nagyjából olyan, mintha azt hinnénk: egy nyílt törésnél elég, ha bekötözzük a sebet. Túl messzire mentek már. A tüneti kezeléssel csak önmagukat csapják be a fenti világ ellenzői.

Egy olyan társadalmi-gazdasági problémával állunk szemben, ami hosszú évek alatt alakult ki. Alappillére a jó ideje elhibázott gazdaságpolitika, amelynek köszönhetően ma három millió ember él a létminimum alatt Magyarországon. Ez az, amiért sokan úgy érzik, az egyetlen esélyük, ha egy gyors meggazdagodást ígérő tevékenységet végeznek. Ezek a társadalmi problémák a gazdasági gyengeségekben gyökeredznek. A gazdasági válságok idején könnyű erősödni a szélsőségeknek. De egy olyan országban, ahol a társadalom tíz százaléka évszázadok óta velünk élő kisebbség, az oktatásban rendkívüli szerepet kell, hogy kapjon az elfogadás, a békés egymás mellett élésre való tanítás, az egymás megismerése, a cigányság helyzetének javítása. Utóbbiban is rémesen vizsgázik a kétharmad – elég csak a jelenlegi, miskolci kitelepítésekre gondolni, amelyekről ahelyett született döntés, hogy a város megkezdené a gettórehabilitációs programját.

Valódi munkahelyekre van szükség, ahhoz pedig beruházásokra. Jelenleg a pótlásra sem elég a számuk. Ez az ország évek óta lefelé csúszik a lejtőn. A ketrecharc csak egy sokadik, nagyon ijesztő jel arra, hogy változtatnunk kell. Voltak itt romagyilkosságok, rendszeresen falvakban grasszáló, félkatonai szervezetek. Veszélyes játék ez. Olyan vékony jégen jár jelenleg a magyar társadalom, mint a németek, a ’30-as évek elején. Ha ennek a sötét világnak ezek az első kiáltásai, amelyeket meghall a többségi társadalom, már régen baj van. A probléma sokrétű. És a végső felelős az a kormányzat, amely ezeket a problémákat a szőnyeg alá söpri, holott átgondolt, komplex intézkedéscsomagra, és – most már – közel egy évtizedre is szükség volna a megoldáshoz.

A betyársereg videója itt megtekinthető.