Amit a magyar társadalom elnéz egy férfinak egy nővel, vagy úgy általában a nőkkel szemben, azért nyugat-európai országokban kitaszítanák a közösségből, súlyosabb esetben börtönbe kerülne. Ezzel szemben Magyarországon egészen a Parlamentig csapnak ezek a legtöbb esetben szóban kezdődő, nyomdafestéket nem tűrő tettek. A családon belüli erőszak régóta terítéken lévő téma. Nem tudom, milyen hangosan kellene még kiabálni bántalmazottaknak, jogvédőknek, vagy azoknak, akik bármilyen módon segíteni kívánják az áldozatokat, de ideje volna észbe kapni. Két fiatal lány máshogyan közelítette meg ezt a témát, amelyet igazán nem akartunk felvállalni eddig.

Arról már írtam, hogy társadalomkutatók kimutatták, hogy a Fidesz-KDNP kétharmad attitűdjeit, Orbán Viktor európai- és kulturált értékrendet semmilyen szinten meg nem jelenítő viselkedését és kommunikációját maga a magyar társadalom termelte ki. Tette ezt azzal, hogy számunkra – közvélemény kutatások eredményeivel bizonyítható módon – belefér a mutyizás: a megkérdezettek 75%-a szerint az ember néha rákényszerül arra, hogy törvényt, vagy szabályt sértsen, hogy elérje célját. Ez a jelentős tömb gyakorlatilag az Orbán-kormány szemléletét vallja magáénak.

Régóta tudott, hogy a kormánypárti képviselők előszeretettel alázzák meg női képviselőtársaikat, akik száma egyébként a magyar országgyűlésben nem éri el a 10%-ot. (Ez az ugandai parlament nemi arányát tekintve is siralmas.) Amikor az ellenzéki képviselőnők együtt kiálltak azért, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a parlament falai olyan kijelentésektől sem repedeznek, mint „egy rendes anyának ilyenkor már otthon a helye”, vagy „vigyázz, megszülsz”. Legutóbb Szél Bernadettnek címezte Illés Zoltán a mondatot, miszerint: „képviselő asszony, attól, hogy ön szép, még nem következik az, hogy okos is.” Ebből lett elege Vadai Ágnesnek, Kunhalmi Ágnesnek, Szelényi Zsuzsának és Szabó Tímeának: kézen fogva Szél Bernadettet, közös tiltakozást szerveztek a Parlamentben. Elmondták, hogy tarthatatlan állapotok uralkodnak a magyar közéletben, és ugyan hívták a kormánypárti képviselőnőket is tiltakozni, de ők nem érkeztek meg a többpárti tiltakozásra. (A Jobbik képviselőnőiről már ne is beszéljünk.)

Nem részletkérdés, hogy képviselői mandátumáról le nem mondott Balog József, akiről kiderült, hogy előző felesége azért vált el tőle, mert verte őt, új élettársa – hogyhogy, hogyhogy nem - átesett a vak komondoron, és betörte az orrát. A fenti események már át sem törik a magyar társadalom ingerküszöbét. Csupán egy-két mémet ér meg Balog vérlázítóan ostoba arca és nyilatkozata, miután az újságírók kérdőre vonták asszonyverés kérdésében, de ennél tovább nem jutottunk. Pedig amit tett, bűncselekmény. Börtönben, nem pedig az ország házában kellene ülnie. Balog egyébként egyike azoknak a képviselőknek, akik még érettségi bizonyítvánnyal sem rendelkeznek. Gyorsan teszem hozzá: a parlamentben ülő nők – a szintúgy pusztán nyolc általánost végzett, fideszes Wittner Máriát leszámítva – mindegyike felsőfokú végzettséggel, és legalább egy, középfokú nyelvvizsgával rendelkezik.

Sajnos úgy tűnik, hogy nekünk ez – a mutyizáshoz és a szabálysértéshez hasonlóan – belefér. 2011-ben közel 6400 hozzátartozó ellen elkövetett erőszak jutott el a bíróságokra. A családon belüli erőszak többféle bűncselekmény együttese: 65%-a lelki terror, 32%-a testi sértés, 3%-a szexuális erőszak. Az esetek többsége azonban nem jut el a hivatalos szervekhez, mert ezeket az eseteket mind az elkövető, mind az áldozat igyekszik titokban tartani. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint tíz áldozat közül 7 nő, az összes bántalmazott 50%-a közülük volt, vagy jelenlegi házastárs, illetőleg élettárs.

Tévedés azt hinni, hogy a politika élvonala nagyban különbözik a társadalom attitűdjétől. A Tárki kutatása ugyanis azt mutatta ki 2009-ben, hogy a politikusaink éppen ugyanolyanok, amilyenek mi vagyunk. Éppen ezért az a feladat, hogy első körben mi magunk változzunk meg. Ekkor leszünk képesek leváltani a politikai „elitet”.

Dóra és Eszter, két fiatal lány, nemes célért küzdenek. Teszik ezt már nem csak a facebookon, de rádióban, és egyéb médiafelületeken is, hogy felhívják arra a figyelmet, hogy van kiút a bántalmazott szerepköréből. Lépni kell. Szólni kell. Az áldozat nem szégyellheti magát. El kell jönni otthonról, ki kell nyitni a szájukat, és azt mondani: elég volt.

Azoknak a nőknek, anyáknak, akik bántalmazó kapcsolatukat elhagyják, jobbára semmijük sincs. Van olyan, akinek a szó szoros értelmében percei vannak a menekülésre, aztán sosem látják viszont azt a helyet, amelyet egyszer otthonnak hívtak. Dóra és Eszter ezért indította útjára „Újrakezdés” néven először csak titkos facebook oldalukat, amelyre felajánlásokat várnak, legyen szó bútorról, ruháról, gyerekruháról, játékokról, és bármiről, amire egy mindenét elvesztő, bántalmazó kapcsolatát óriási bátorsággal és lelki erővel elhagyó nőnek szüksége lehet.

Az Újrakezdés nyilvános facebook oldalának borítóképe

Ami a közéletben felszínre kerül, csak a jéghegy csúcsa. A fő probléma, hogy amit a napokban megírtam, az abortusz törvény tervezett szigorításával kapcsolatosan, vagy az a megjegyzés, hogy a nő akkor nem lesz otthon megverve, ha szül négy-öt gyereket, mert akkor megtette a feladatot, amit rárótt a társadalom… valójában abból fakadnak, hogy nekünk ez még mindig belefér. Az egész országnak szüksége van újrakezdésre. Azok a nők, akiket Dóra és Eszter segíteni kívánnak közösségi oldalaikkal és küzdelmükkel, elkezdték. Ideje volna mindnyájunknak követni a példájukat.